A női elhelyezkedés öt leggyakoribb akadálya

 

Sokszor látom, hogy az álláskereső az általa elképzelt módon, segítséget nem kérve, rossz módszerekkel keres állást akár éveken keresztül. Volt olyan ügyfelünk, aki ezzel kapcsolatban keresett fel minket. Fél éve nem talált munkát, viszont keresett gőz erővel: naponta 5-6 helyre küldte el az önéletrajzát, amire sajnos szinte soha nem jött válasz. Átnéztük az önéletrajzot és megbeszéltük vele, hogy min kéne változtatnia. Ha valami fél éve nem működik, azt el kell engedni és más módszereket találni a megoldására. A rossz módszer, ha még intenzívebben csináljuk, nem fog segíteni. De ő elég makacs volt és nem változtatott az általunk javasolt dolgokon. Azóta is – lassan egy éve – várja a csodát, ami nem köszöntött még be hozzá.

 

 

Gyakran találkozom ezzel a főleg nőket érintő problémával. Annyira alul értékelik magukat, hogy kifejezetten olyan munkakört keresnek, amiben súlyosan túlképzettek. Persze nem hívják be őket az állásinterjúra, amitől sérült önértékelésük azzal válaszol: „még erre sem vagyok elég jó...”

 

 

Ez egy nagyon komoly kérdés. Az én tanácsom teljesen szembe megy a mai trenddel, mi szerint a GYES okozta lukakat módszeresen tömjük be az önéletrajzon és tegyünk úgy, mintha a gyerekeink nem léteznének. Személy szerint én nem szeretnék olyan munkahelyen dolgozni, ahol félve kell bevallanom a leendő munkáltatómnak, hogy anya vagyok. Mindenkit őszinteségre és büszkeségre bíztatok ebben a témában.  

 

 

Attól még, mert valaki gyerekeket nevel otthon, fontos, hogy a szakmájában napra kész legyen. Nem foghatom a gyerekeimre, hogy nem olvasok el egyetlen egy szakmai cikket sem, vagy nem tudom kezelni a számítógépet. 

 

 

Úgysem vesznek fel a gyerekek miatt… Majd ha nagyobbak lesznek… Bizonyára többen felkapják a fejüket azért, mert a gyerekeket kifogásnak neveztem. Hiszen reálisan tényleg nem tudnak a gyerekek miatt nyolc óra munkát vállalni. De véleményem szerint senki nem foghatja cseperedő gyermekeire sikertelenségét. Mindig van kiút. Abból a helyzetből is, ami reménytelennek tűnik. Volt már nálam olyan álláskereső nő, aki önéletrajza „kikupálása” miatt jelentkezett nálam, de végül úgy távozott, hogy sem lehetősége, sem kedve nincs főfoglalkozású alkalmazottként dolgozni egy munkaadónál. Nem készült el tehát végül a csillogó önéletrajz, de a hölgy azóta is boldogan dolgozik egy másik területen, napi pár órában, vállalkozóként.

 

Nincs szó tehát ördöngösségről, de az eredményes álláskereséshez bizony tudatosság kell! Ha a fent említett hibák valamelyike igaz rád, érdemes segítséget kérned.