Tiltakozásom fejeztem ki az Európai Parlament LIBE szakbizottságának elnökéhez
A LIBE sajnálatos döntése tiszteletlen a Tanáccsal, mint az Európai Unió intézményével szemben és súlyosan sérti a lojális együttműködés elvét.
Lényegesen magasabb a színvonala a vitának, lényegesen több értelmes érvet kapunk a vitapartnerünktől, ha az a CEU-ról kikerült diák.
„A társadalmi igazságosság bajnokainak megjelenése nem amerikai jelenség. Magyarországon is egyre nagyobb számban találkozhatunk velük. És igen, nem érdemes tagadni: a most támadott CEU-ról kikerülők, a most a CEU mellett szót emelők között – legalábbis személyes tapasztalataim szerint – nagyon magas az arányuk. (Nem csak ilyenek vannak persze közöttük. Messze nem.) Azon kevés ismerősöm, barátom, akik a kormány álláspontját védve álltak bele a CEU-val kapcsolatos vitába általában erre hivatkoznak: a CEU baloldali-liberális szellemiségű intézmény (az amerikai egyetemek jó részéhez hasonlóan), és ezért innen nagy számban kerülnek ki SJW-k. Ha kiebrudaljuk a CEU-t, akkor csökkenthetjük a számukat. Csakhogy ez az érv – ha a CEU-sok közötti SJW-k arányával kapcsolatos érzés nem is tévedés – és a most a Parlament előtt levő törvény mindenképpen rossz. Több ok miatt is.
Attól, hogy a CEU-t elüldözzük, vélhetően érdemben nem fog csökkenni az SJW-k száma. Ilyenek ugyanis nem csak a CEU-ról kerülnek ki. Mises nem a XXI. században, és nem a CEU kapcsán írt arról, hogy az értelmiség mennyire fogékony a megalapozatlan szocialista (baloldali, kapitalistaellenes) demagógiára. (És bemutatta azt is, hogy miért...) Társadalmi igazságosság bajnokai a többi (állami és egyházi) egyetem társadalomtudományi, közgazdaságtani, jogi fakultásain is szép számmal termelődnek.
A társadalmi igazságosság bajnokai várhatóan még rosszabbak lesznek. Lehet, hogy a társadalmi igazságosság bajnokait nem lehet meggyőzni, tudománytalannak tartják az ellenérveket, de nem mindegy, hogy tudnak-e érveket hozni a meggyőződésük alátámasztására. Ha tudnak, akkor az a velük vitatkozóknak is előnyös – ez az ő (esetleg hasonlóan megváltoztathatatlan) meggyőződésükre is jótékonyan hat: kénytelenek az új ellenérvekkel szemben is felvértezni, továbbfejleszteni érveiket. Nem, én nem gondolom, hogy a társadalmi igazságosság bajnokaival azért kellene vitatkozni, hogy meggyőzzük őket. Szép lenne, de ne álmodjunk túl nagyot. A vita célja elsősorban a saját gondolataink továbbfejlesztése, kordában tartása. Megint személyes tapasztalat: a CEU-ról kikerült barátaimmal folytatott vita sokkal, de sokkal többet ad nekem, mert magasabb szinten, több érvet használva folytatják, mint a más helyekről kikerültek. Amikor a CEU magas színvonalú oktatására hivatkoznak sokan, akkor az első reakcióm nekem is a mosoly, mint CEU-ellenes barátaimé: könnyű úgy magas színvonalat elérni, hogy csak a hallgatók közül a legjobbakat (pontosabban az itthon maradók közül, és a tőlünk keletről érkezők közül a legjobbakat) szemezgetik ki, nekik indítják a mesterképzésüket. De ezzel együtt is igaz: lényegesen magasabb a színvonala a vitának, lényegesen több értelmes érvet kapunk a vitapartnerünktől, ha az a CEU-ról kikerült diák.”