Bocsánat, hogy nem arányos a rendszer

„Van, amikor egy festékes flakon is képes lavinát elindítani. Az ellenzéki aktivista Gulyás Mártonból például mártírt csinált – amihez persze kellett egy villámgyors bírósági ítélet is, no meg a kormányközeli bulvármédia újabb mélyrepülése –, és egyúttal visszaemelte a közbeszédbe a hazai választási rendszer problémáját. Gulyás ugyanis – vélhetően még nem a rá kirótt háromszáz óra közmunka keretében – mozgalmat indított, amelynek célja az arányos választási rendszer helyreállítása. A kezdeményezés magvai termékeny talajra hullottak: a baloldali-liberális térfél közjogias gondolkodásra nyitott képviselői már el is kezdték felsorakoztatni a pró és kontra érveket, eljutva egészen a választás bojkottálásának nem először felmerülő ötletéig. Itt akár le is zárhatnánk a cikket azzal, hogy ha ilyen revolvert szorítanak Orbán Viktor homlokához, akkor nincs más dolga, mint hátradőlni, és kérni egy kávét. De – az iménti konklúzió érvényessége ellenére – talán mégsem árt pár szót ejteni a kérdés érdemi oldaláról.

Az idő kerekének visszaforgatására irányuló követelés teljesen érthető az ellenzék részéről, hiszen ha ma is a korábbi választási rendszer lenne érvényben, az jelentősen növelné a kormányváltásra készülők esélyeit. A jelenlegi szisztémát nyilvánvalóan önmagára szabta a Fidesz, mivel az a legerősebb pártnak kedvez (a listán pluszmandátumokkal »kompenzálja« a győztest), és a második forduló eltörlésével az egyéni választókerületekben is megnehezíti a gyengébbek dolgát (nem léptethetik vissza jelöltjeiket egymás javára, mint tette azt a Fidesz és az FKGP 1998-ban az MSZP–SZDSZ-kormánnyal szemben). Ez az aránytalanság vezetett 2014-ben újabb kétharmadhoz, és ez vetít előre jelenleg sima Fidesz-győzelmet. Csakhogy igazat kell adnunk Czeglédi Zoltánnak, aki a HVG.hu-n arra hívta fel a figyelmet: a választási törvényben nem az van leírva, hogy a Fidesz győz. Hanem – aránytalanság ide vagy oda – az a párt, amelyik a legtöbb szavazatot szerzi. S miközben az ellenzék a szabálykönyv részletkérdéseiről nyit ismét vitát, mintha éppen erről a legfontosabb játékszabályról feledkezne meg.”