„A magyar egészségügyben uralkodó állapotokról szólva gyakran nem jutunk tovább a válság tünetein és az elégtelen finanszírozásból eredő válságos helyzeten. Ritkán merül fel az a mélyebb kritika, hogy mennyire hiányzik az egészségpolitikai döntéshozatalból az átláthatóság, a megalapozottság és a társadalmi igények figyelembe vétele. Illetve az a sokunkban öntudatlanul felmerülő kérdés, hogy betegként milyen mértékben vagyunk mindannyian kitéve olyan helyzeteknek, ahol sérül az egyik legalapvetőbb (beteg)jogunk, az emberi méltósághoz való jog.
Úgy gondolom, kb. ilyen – nem ’ál’ – kérdésekről kellene egyfelől döntéshozói szinten vitatkozni, és alkalmazni a létező módszereket egy igazságosságra törekvő egészségügyi rendszer tervezésekor és működtetésekor. Ez persze rengeteg időt vesz igénybe – a közöny és a félelem és egyes érdekek mellett ez is gátolja az átalakítást –, itt nem lehet és nem is szabad sietve döntetni, pedig már az utolsó utáni pillanatban vagyunk.