Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Különösen büszke vagyok Vallásbölcselet – A vallás valósága című kétkötetes munkámra, mely tíz éves munka után 2004-ben, illetve 2005-ben jelent meg. Magyarul ez az eddig egyetlen, átfogó vallásfilozófiai mű, amely a témát teljességre törekvően, ám nem száraz, formális értelemben tekinti át.
„Jól gondolta? Megvalósította elképzeléseit?
Igen. Kialakult egy kör, amely a felvetett kérdésekkel foglalkozik, főképpen a Fides et ratio-kutatócsoporthoz kapcsolódva. Az elmúlt évtizedben számos nemzetközi konferenciát tartottunk, ismert előadókat hívtunk meg Richard Swinburne-től Josef Seiferten át William Desmondig, könyvsorozatot tartok fenn ebben a témában idehaza és külföldön. E sorozatban eddig is megjelent néhány különlegesség, de az igazi csak most jön, Edith Stein filozófiai főművének kiadása Varga-Jani Anna fordításában. Egyetemi munkatársaimmal is jó közösség alakult ki. Sok időt töltök külföldön, így munkánk minőségét nemzetközi mércével is meg tudom megítélni. Színvonalasnak értékelem a teljesítményünket. Vannak nagyon tehetséges tanítványaim, akikre büszke vagyok: például Varga Péter Andrásra, aki ma már az Akadémia Filozófiai Intézetében dolgozik, Marosán Bence Péterre, aki a Budapesti Gazdasági Főiskola adjunktusa, Szalay Mátyásra, aki a sokat emlegetett Nemzetközi Filozófiai Akadémia tanára…
Hogyan tanult meg annyi nyelvet? Láttam az önéletrajzában, hogy tud néhányat…
Mindkét szülőm német nyelvű családban nőtt fel, amelyek az ő gyerekkorukban tértek át a magyarra. A német természetes befogadását tehát otthonról hoztam. Oroszul… tanultunk az iskolában, ez akkoriban kötelező volt s a mai napig hat. Latinul, görögül, franciául, olaszul, spanyolul azért tanultam, hogy olvashassak, fordíthassak, műfordításokat készíthessek. Később úgy hozta a sors, hogy a Nemzetközi Filozófiai Akadémián a kommunikáció nyelve angol volt, így a disszertációmat is angolul írtam. Jelenleg – lakhelyem miatt – szlovákul igyekszem megtanulni, ami az orosz alapján nem tűnik lehetetlennek…
Konkrét alkotásai közül mire a legbüszkébb?
Különösen büszke vagyok Vallásbölcselet – A vallás valósága című kétkötetes munkámra, mely tíz éves munka után 2004-ben, illetve 2005-ben jelent meg. Magyarul ez az eddig egyetlen, átfogó vallásfilozófiai mű, amely a témát teljességre törekvően, ám nem száraz, formális értelemben tekinti át, hanem inkább egzisztencialista történetfilozófiai értelemben. A munka egyes kurzusaim alapjául szolgál és sok visszajelzés alapján látom, hogy alkalmas is e feladatra, noha a nyelve, egyfajta metanyelv, nem mindig követhető könnyen. Ez persze nem azt jelenti, hogy a ’90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig nem publikáltam mást…
Láttam… Legalább 30 könyve jelent meg. Nem munkamániás egy kicsit?
Tudja, hogy van ez: ha az emberről azt gondolják, hogy tehetségtelen, legalább dolgozzon! Szerintem három szinten érdemes tevékenykedni: a legfontosabb a saját életmű létrehozása, amelynek önállónak, eredetinek és alaposnak kell lennie. Ez minden tudományos tevékenység elsődleges ismérve. A második az ismertetői tevékenység, amikor az ember a számára fontos személyiségeket bemutatja, történetileg és szellemileg elhelyezi, munkáikat esetleg lefordítja, feldolgozza. A harmadik szint pedig a tudományszervezési tevékenység, amikor az ember az intézményi kereteken dolgozik. Ami engem illet, mindegyik szinten igyekeztem előbbre jutni.”