Magyar Péterre csúnyán ráhozta a frászt Puzsér, a napon felejtett csokihörcsög megfutamodott

Végre kiderült az igazság.

Ismerőseim többségének fogalma sincs arról, mit ünneplünk húsvétkor. A legtöbben jól akarják érezni magukat, kilépni kicsit a hétköznapok rohanásából, mindegy, minek az ürügyén. Pedig a valódi ünnep: szívet-lelket felemelő élmény. Az pedig nem érdemelhető ki anélkül, hogy el ne gondolkodnánk az ünnep valódi tartalmán.
(...)
„Azóta is gyakran megkapom a kérdést, hogy miért hiszek a feltámadásban. Mindig ugyanazt a két választ adom:
Az összes tudásunknak csak a töredékéről tudunk mi magunk, saját érzékszerveinkkel és eszünkkel bizonyosságot szerezni. Tudásunk kilencven százaléka hiten alapul: olvasunk valamiről egy tudományosnak tartott könyvben; valakik valamikor lemérték, kiszámolták, és mi elhisszük, hogy hiteles eredményre jutottak… A hithez hitelesség kell, vagyis hiteles emberek, akiknek az állításait elfogadjuk.
Így vagyok én Jézus feltámadásával: sok hitelt érdemlő kortársa állítja, hogy így történt. S hogy miért hitelesek számomra azok a személyek? Mert a feltámadás élménye után életüket tették fel és adták oda Jézus követéséért, ami nem lenne logikus, ha éppen ők rejtették volna el Jézus holttestét, vagyis kudarcának bizonyítékát. Pusztán a kereszthalál, feltámadás nélkül ugyanis kudarc. Az öncsalásnak megvannak a pszichikai határai, és ez jóval túl lenne azon. Egy halottért már nem kockáztatja senki az életét, viszont ha élő, akkor nagyon is…
A második érvem jóval egyszerűbb.”
(...)