Magyar Péterre csúnyán ráhozta a frászt Puzsér, a napon felejtett csokihörcsög megfutamodott

Végre kiderült az igazság.

Érdemes rá felfigyelni, hogy a szubjektum osztottságának tapasztalata itt egészen újszerű módon, azaz nem a filozófusok belátásai, hanem természettudományos alapok felől nyer igazolást.
„»Ma a barátaim közül az összes boldog házas apa azt mondja: nekik gyerekeik vannak, nekem könyveim« – mondta egyszer Friedrich Kittler egy vele készült interjú során. Korunk egyik legnagyobb hatású médiatudósa ezúttal is rátapintott a lényegre: senki sem élhet egyszerre két életet. Más szóval – és kissé durván fogalmazva – vagy boldog családapák leszünk, vagy nagy hatású tudósemberek; a kettő együtt nem megy. (Miközben ezt írom, párhuzamosan ebédet készítek a családnak.)
Blake Crouch Sötét anyag című kiváló regényének főszereplője, Jason Dessen fizikus, lemond tudományos ambícióiról a családi boldogságért, miközben időnként megkísérti a gondolat: mi lett volna, ha annak idején másképp dönt, és a tudománynak szenteli az életét. (Figyelem! Innentől spoilerek következnek!)”