„Extrovertált, karizmatikus, önbizalommal teli végrehajtó, aki az elit egyetem elvégzése után hiba nélkül járta végig a létrát. Nagyjából ez a kép alakult ki bennünk vállalatok legmagasabb szintű operatív vezetőiről, a vezérigazgatókról.
Egy tíz évig készült nemrég megjelent tanulmány viszont arra a következtetésre jutott, hogy a legsikeresebb vezérigazgatókra nem érvényes a fenti állítás. 17 ezer felső vezető és 2 ezer CEO részletes életrajtát hasonlították össze, végül 930-ét elemezték a Harvard Business Review-ban publikált anyag szerzői.
Meglepődtek. A vártnál jobban teljesítő igazgatók kicsivel több mint fele introvertált személyiség. A vezetőség számára vonzó tulajdonságok nem hatnak a teljesítményre. Mint mindenkit, őket is a karizmatikus, mondandóját ügyesen előadó vezető győzi meg, pedig ez a típus egyszerűen az interjún a legjobb, azért is esélyes az állásra.
Sőt, a legjobb CEO-knak csak a 7 százaléka rendelkezett csúcsdiplomával, és még a hibátlan pályaív sem igaz, mert a legjobbak legalább egyszer elkövettek egy jó nagy ostobaságot.
Akkor mitől sikeresek? Általában a menedzsment-dolgokban jók: részvényesek megszólítása, változásokhoz való magasszintű alkalmazkodás, inkább legyen megbízható és előrejelezhető, mint nyújtson egyszer kivételes, viszont megismételhetetlen teljesítményt, és inkább hozzon teljes meggyőződésből gyors, mint tökéletes döntést.”