„Trump olyan ember, aki nem szeret és nem tud veszíteni, és nem szeretne idő előtt, megszégyenülten távozni a Fehér Házból. Viszont az látszik, hogy valóban nem eléggé felkészült arra, hogy a globalista-birodalmi elit minden hájjal megkent, minden hatalommal és eszközzel felvértezett ellentámadását minden vonalon kivédje; a globális elit nem ad időt neki, hogy lélegzethez jusson és még azelőtt megtanulja a kormányzás művészetét, mielőtt kicsinálják.
Nyilván ott kénytelen engedni, ahol nem érzi igazán otthon magát: külpolitika, hadügy, biztonságpolitika, titkosszolgálat, globális uralmi tervek, geopolitika. Ő azonban nem engedi meg magának, hogy veszítsen, helyette inkább az ügy élére áll: hiú természetének az felel meg a legjobban, ha úgy tesz, mintha mindig is a legelszántabb oroszellenesség jellemezte volna és a legnagyobb híve a birodalmi jellegű rendcsinálásnak a világ minden táján.
Mintha ezt a váltást ő akarná, ő akarna globalista lenni, nem pedig rákényszerítik e szerepet.
Egyszóval innentől kezdve szerintem cum grano salis (némi fenntartással) és realistán kezeljük Trump elnök urat. Ne ájuljunk el tőle és ne tartsuk megváltónak sem – ezt javaslom. És csak óvatosan számítsunk rá, ha lépünk valamilyen keményet itthon valamilyen területen – például Soros György ellen. Ne legyünk naivak, Trump nem a mi súlycsoportunk, ezért nem belőlünk indul ki, nem velünk foglalkozik, hanem a saját és Amerika érdekeivel. Persze ezzel mi is így vagyunk, ne csodálkozzunk tehát.
Jobb, ha csak magunkra számítunk. Az a legtöbb esetben bejön.”