A videojátékokban a történet a kezdetektől másodhegedűs szerepet kapott, ürügy volt arra, hogy miért kell virtuális szilánkokra lőnünk háromezer űrhajót, birodalmat építenünk, vagy kijutnunk egy furmányos labirintusból.
„Az Edith Finch abban különbözik az összes felsorolt példától, hogy legfőbb szervező ereje a történet, ugyanakkor, bár irodalmi eszközöket használ, ezek ebben a formában mégsem tudnának megvalósulni az audiovizuális háttér és az epika mint műnem sajátosságai alapján válogatott játékmechanikai összetevők nélkül. Végeredményben tehát az Edith Finch tökéletes sikerrel transzformálja az irodalmat videojátékká, méghozzá oly módon, hogy az irodalom a szervező erő, ám a történet kibontakozásában nélkülözhetetlenek a videojátékos megoldások, ezek elhagyásával menthetetlenül torzulna a tartalom és forma kettőséből kialakuló művészi egység. Ezt a történetet nem lehet egyszerűen csak visszamondani: a játék formájában kell átélni ahhoz, hogy a befogadás teljes legyen.
Első pillantásra a What Remains of Edith Finch egy sétálószimulátor, minimális interakciós lehetőségekkel. A felütés már-már szokványos: Edith visszatér az üresen álló családi rezidenciába, hogy felfedezze családja múltját, körülbelül mint a méltán népszerű Gone Home-ban. A történtekről pedig naplót vezet. Már ezen a ponton csavar egyet a játék a narráción, hiszen nem egyértelmű, hogy valóban Edith útját követjük-e végig, vagy a történet annak a szemén keresztül bontakozik ki, aki ezt a naplót később olvassa. Ez utóbbi lehetőségre remek utalás a leírt szöveg megjelenítése, bevonása a játéktérbe, amire később, amikor Edith olvassa rokonának egy-egy naplóját, szintén lesz példa.”
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
Régen nem lepett meg film annyira, mint az Anora: Sean Baker alkotása úgy forgatja ki a prostituáltakkal kapcsolatos hollywoodi kliséket, hogy a tanulság észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Az elnökség elé a hét pályázóból már csak három jelölt került be, a kenusoknál furcsa helyzet állt elő...
Egy nagy német betli krónikája: így bukott meg a baloldali–liberális kormány. Kohán Mátyás írása.
