Hogyan tüntessünk kisbabával?

„Mióta a gyerekünk megszületett, felfordult körülöttünk a világ, közelebbről pedig az egész ország is. Születése óta nemcsak magyar, de nemzetközi ügyekben is tüntetni kell. Bertie már magzatként is szokta a tüntetések atmoszféráját.

Magzat volt, amikor a kockásinges tanári tüntetések zajlottak az országban, és amikor anyám, vagyis Bertie nagyanyja - miután a kormány a sokadik munkahelyét döngölte a földbe - ismét tanár lett. Adta magát a helyzet, hogy az esernyős tüntetésekre immáron csecsemőként is eljárt. 1 hetes volt, amikor először kibattyogtunk az egyikre. Mentségünkre szóljon, hogy a Kossuthon laktunk akkoriban.:) Én alig tudtam járni, az eső esett, Bertie a meleg esővédő alatt boldogan aludt, mi meg boldogan tüntettünk egy fontos ügyért, a szüleimmel és a barátainkkal, kollégáinkkal. Vagy 10 percig, de csak miattam, mert ugye - ahogyan már említettem - alig tudtam még járni.

(...)

Ahogy Bertie viselkedik ezeken az eseményeken, az egyszerűen elbűvölő. Számára ez maga a paradicsom. Ül a babakocsijában, eszeget, iszogat, flörtöl az emberekkel, mosolyog rájuk, nevet. A zenére rázza a valagát, feláll a babakocsiban, hangosan nevet és tapsol. Ha a vacsoraidejére esik a tüntetés, megissza a tápszerét és elalszik. Legjobban a vonulásokat szereti (amiből mostanában kijutott), mert ott váltakozva imádják őt az emberek.:) Sokszor találkozunk össze ismerősökkel, és nekik is nagyon örülni szokott.”