„A világ geopolitikai térképe gyökeresen megváltozhat. A rugalmatlan, egysíkú gazdasági szerkezetű, fosszilis energiára alapozó államok jelenlegi berendezkedése az exportbevételek radikális csökkenése miatt fenntarthatatlanná válik. A hatalmat gyakorló politikai erők eszköztára végzetesen beszűkül. A társadalmi feszültségek már csak azért is kezelhetetlenné válnak, mert a polgárok és a vállalkozók nem fogják érteni, vajon nekik miért kell a villanyért, a fűtésért és hűtésért, az üzemanyagért jelentős összegeket fizetni, szemben a megújuló energiát használó országokban tapasztalható minimális költségekkel. Eredmény: egyebek között az adott gazdaság teljes versenyképtelensége, összeomló életszínvonal. Mindez igencsak belátható időn belül. És nem azért, mert az adott országban liberális demokraták, neokonzervatívok, avagy illiberális, tekintélyelvű politikusok vannak-lesznek hatalmon.
A nemzetgazdaságok versenyképességének, sőt puszta létének fő meghatározó tényezője egy-két évtizeden belül nem az adók és egyéb közterhek mértéke, vagy az egy munkahely teremtésére irányuló állami támogatások nagyságrendje lesz. Hanem az energia ára, pontosabban az ár kvázi »hiánya«. Valamint az élhetőség: hogy füstölnek a kémények vagy nem.
A dolgok mostani állása szerint Oroszországban füstölni fognak. És nálunk is. Mert a nap lemegy, a szél pedig nem fúj mindig. A naperőműveket adóztatjuk, a szélerőműveket pedig betiltjuk. Na, ez az igazi nemzetárulás.”