A magyar baloldal képtelen méltósággal ünnepelni

„Teljesen mindegy, hogy együtt vagy külön, március 15. vagy október 23., a magyar baloldal lényege nem változik. Juhász és Büki Zotya, meg a maroknyi vadlibsi bohóckodása, és persze Gyurcsány Fletó Pilvaxnál hagyott ronda koszorúja kifejez mindent a baloldal nemzettudatáról. Ennyit tudnak, meg a nevüket, illetve bocsi: azt sem! (...)

Nagyot mentek ma az egyéb balos csapattestek is. Kiemelkedett az egyre kínosabbá váló LMP, ők azon merengtek, hogy mit gondolna Petőfi és Jókai a paksi atomerőműről, a repülős Hadházy pedig férgezett egy jóízűt. Állatorvosról lévén szó, testközelből ismerheti a férgeket. Gyurcsányék egy koszorút tettek le a Pilvax közben, náluk talán még látványosabb volt a rajongói bázis megfogyatkozása, mint VaciLaciéknál. (...)

Nagyjából mindösszesen ennyi volt az úgynevezett magyar baloldal március 15-ei teljesítménye. Az eredményjelzőn szereplő számokat elnézve úgy tűnik, hogy jó ideig az lesz a legnagyobb örömük, hogy képesek voltak pár százan végigtülkölni egy félórát, megzavarva rengeteg ember békés ünnepét. 

Legyen ez a legnagyobb örömük!”