Kívülről nézve egy picit belterjesnek tűnik a borász szakma, gyakran apáról fiúra, vagy most már anyáról lányra száll. Mennyire helytálló ez a gondolat?
Nálunk kicsit kiegyensúlyozottabb fejlődésen átment országokban egy teljesen természetes dolog, hogy ha egy család valamiben tudott egy jó terméket létrehozni, akkor azt ők viszik végig generációkon keresztül. Sajnos itthon sokkal gyakoribb az, hogy ezek a generációk megszakadtak, a fiataloknak újra kell kezdeniük az építkezést. Ha egy család lerakta valaminek az alapjait 500 vagy 800 évvel ezelőtt, akkor arra büszke, és az egy teljesen normális attitűd, hogy próbálják tovább vinni azt, amit az ősök alkottak. Rengeteg ilyen dinasztia van a világon, Itáliától kezdve Franciaországon át, de nem kell olyan messzire mennünk: Ausztriában éppúgy megtaláljuk azokat a családi pincészeteket, akik több száz éve nagyjából ugyanazon a területen, ugyanolyan minőségben gazdálkodnak.
Említette, hogy jogot végezett; hogyan lett nemzetközi borakadémikus?