Jásdi István borász (Csopak) írása
Börtönben élünk. Erről szól számomra Deák Kristóf szép kisfilmje. Mindenkinek megvan a saját zárkája és a zárkák között nincs átjárás. Az egyszerű történet többféle lehetséges értelmezése között nincs átjárás.
A PC-értelmezés szerint mindenki az, aminek érzi magát. Ha akarja kislány, ha akarja kisfiú. A többiek a közönség, csak egyet tehet – tapsol neki. Akár tud énekelni, akár nem - jár neki a kórus közös élménye. Akár tud rendezni, akár nem, jár neki a költségvetési millió. Nemcsak Hajdú Kristófnak, aki láthatólag tud. A tehetségtelennek is.
A filmnek van másik olvasata is. Nem mindenki ugyanabban tehetséges. A tálentumokat nem egyformán osztotta el az Úr. Mindenkinek abban kell kiteljesednie, amiben tehetséges. Aki nem tud énekelni, járhat balettre vagy elmehet súlylökőnek.