Milyen lehet Európa közös jövője, ha jelenlegi vezetőinek zöme nem tanult a múltból és nem képes sem felismerni, sem kezelni a jelen kihívásait?
„Milyen lehet Európa közös jövője, ha jelenlegi vezetőinek zöme nem tanult a múltból és nem képes sem felismerni, sem kezelni a jelen kihívásait? Ha az unió legerősebb országának vezetője arról beszél, hogy »biztonságos és erős Európát akarunk, ami azt jelenti, hogy jobban kell védeni külső határainkat«, ugyanakkor téves politikájával már két éve egy bizonytalan, gyenge, védekezésre képtelen Európán dolgozik. S ha a katolikus egyházfő az uniós vezetőknek arról beszél, hogy Európa emlékezetkiesésben szenved, elfelejtette, hogy a múltban mennyit fáradozott a »falak és megosztottság« megszüntetésén, de közben elfelejti megemlíteni Jézus Krisztus nevét, s azt is, hogy Európát jórészt a keresztény erkölcs, kultúra és életforma tette azzá, ami megkülönbözteti más, például ázsiai és afrikai civilizációktól. Nagy baj, ha már Ferenc pápa sem látja, hogy »az egységes és nyitott Európáért folytatott fáradságos küzdelem, amellyel sikerült lebontani a kontinens népeit megosztó falat«, itt és most az a küzdelem, amely az Európai Unió külső határait az idegen – zömmel iszlám – hitű, kultúrájú, életformájú, nemegyszer ellenséges bevándorlók millióinak inváziójától igyekszik megvédeni, ha kell, fizikai és jogi határzárral is, hogy Európa népei – magyarként, lengyelként, németként, franciaként, olaszként stb. – megmaradhassanak és saját életüket élhessék a harmadik évezredben is.
József Attila nyolcvan éve Thomas Mannt üdvözölve annak örült, hogy »lát ma itt fehérek közt egy európait«. Lehet, hogy utódaink annak örülnek majd nem nyolcvan, nem hatvan, hanem talán már húsz év múlva, hogy látnak itt, a »biztonságos és erős Európában« élők közt egy fehér bennszülöttet? Hogy ne így legyen, az a nemzeti identitásukhoz, hagyományaikhoz ragaszkodó és a több ezer éves európai (görög, római, zsidó, keresztény gyökerű) civilizációt szerető, féltő és védő, felelős demokratákon múlik. Akik tudják – szemben a római magamutogatókkal és kép-mutatókkal –, hogy a becses örökség nemcsak ígéret a jövőre nézve, de feladat és felelősség is.”