A gyermek és a nyilvános megszégyenítés

2017. március 08. 14:37

Megyünk a gyerekkel a szupermarketben, amikor egyszer csak fogja magát, és hisztizni kezd, mert ő most rögtön szeretné azt a csokit, vagy játékot. Jobb esetben „csak” hisztizik, rosszabb esetben komoly jelenetet rendez. Mit tegyünk ilyenkor?

2017. március 08. 14:37
Család.hu
Család.hu
Alighanem mindenki hallott már olyan szülői kifakadásokat különböző nyilvános helyeken, hogy a fal is belepirult, és míg az ember hajlamos átérezni a sokszor tehetetlen felhorgadást, mégsem feltétlenül az a jó megoldás, ha nyilvánosan szidjuk és megalázzuk a gyereket (sajnos utóbbira is tudna alighanem mindenki példát mondani).

Már csak azért sem, mert nem sokra megyünk vele, túl azon, hogy megpróbáljuk magunkból kiereszteni a gőzt, de hát a cél azért nem ez kell, hogy legyen. Nem mindegy ugyanis, hogy a gyerek szégyelli magát, vagy bűntudata van – állítja a George Mason Egyetem klinikai szakpszichológusa.

A szégyen és a bűntudat

June Tangney szerint a két érzés messze nem ugyanaz, és ő alighanem tudja, miről beszél, hiszen pályafutása jó részében ezt a kérdést vizsgálta diákok és felnőttek körében.

A szégyen olyan érzelem, amikor saját magunk miatt érezzük rosszul magunkat, míg a bűntudat egy konkrét cselekedethez kötődik. A különbség csak elsőre tűnik elhanyagolhatónak, valójában hatalmas. »Amikor az emberek szégyellik magukat, akkor jellemzően másokat hibáztatnak, és kisebb eséllyel vállalnak felelősséget saját tetteikért. A bűntudat éppen fordítva működik, ilyenkor tudjuk, hogy nem mi jelentjük a problémát, hanem az, amit tettünk« – mondja a szakember.

A gyereknevelésben ez úgy csapódik le, hogy a boltban előadott rögtönítélő bírósággal csak megszégyenítjük a gyereket, mert a nyilvános megaláztatás szégyenérzetet vált ki, ami nem a megoldásra, hanem a visszahúzódásra és a tagadásra ösztönöz. »Amikor megszégyenítik őket, az emberek befelé fordulnak. Nem arra koncentrálnak, hogy megtanulják, máskor miként cselekedjenek helyesen, hanem arra, miként védjék meg magukat« – fejtegeti June Tangney.

A bűntudat viszont éppen ellenkezőleg, jellemzően arra sarkall minket, hogy akár egészen komolyan megváltozzunk, megpróbáljuk helyrehozni a dolgokat.

(...)
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
SilentBob
2017. március 11. 11:19
Amikor a gyerök földhözverte magát a bótban, mert nem vettük meg neki a hétszázhavannegyedik püspöklila műanyag szart, akkor továbbsétáltunk, és tisztes távolból mosolyogva visszanéztünk rá. Akkor felállt és továbbgyütt. Ha presztizskérdést csinálunk a dologból, az a lehető legrosszabb.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!