A kommunizmus Károlyiékat is új helyzetbe hozza: ugyan francia nyelvű dada még mindig neveli a gyerkőcöket, a parkban már tehén legel a tejellátást biztosítandó, Károlyiné pedig maga is felmos a cselédlány mellett. „Ez a kommunizmus!” – hangzik el ekkor a filmben először és utoljára. Majd kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot, az orosz hadsereg nyomul előre.
A nemzetközi proletariátus világforradalma ugyanakkor késik, az ellenforradalom meg egyre jobban készülődik. Ez utóbbit a június 24-i monitorlázadás és a Ludovika-felkelésre utaló puska- és ágyúlövések és a Károlyi palota ablakán is beszűrődő „Keresztény nemzeti kormányt akarunk!” – jelszavak testesítenek meg. A Tanácskormány nem lesz képes az intervenciós csapatoknak ellenállni, a forradalom – sejtik előre – el fog bukni hamarosan.
„Minden összezavarodott újra” – fogalmazza meg ekkor a helyzet kilátástalanságát Károlyi Mihály. Bár sokan biztatják őket emigrációra, ők mégis vidéki birtokukat választják, hogy ott húzzák ki a zavaros napokat. Mikor végképp tarthatatlan lesz a pozíciójuk, felesége kérésére határozzák el, hogy Ausztria felé átlépik a határt. Legfeljebb pár hónapot kell kibírni – jósolta ekkor Katalin – „a karácsonyt már itt ünnepeljük, jó?” A film utolsó jeleneteiben egy autó fénycsóvái pásztázzák az estébe hajló vidéki bozótost. Rajta Károlyi, felesége, akik kelletlenül és szomorúan indulnak neki a sűrűnek, hogy segítőikkel kis időre elhagyják az országot. A karácsonyra vonatkozó jóslat azonban nem vált valóra, a tervezett pár hónap helyett végül huszonhét évet éltek száműzetésben.

Kovács András rendező (1925-2017)
Néktek is
A Vörös grófnő összességében nem egy szórakoztató történelmi film. A rossz dikciójú párbeszédek, a kissé életidegennek ható jelenetek és a jobbára üres, merev gesztusok nem tehetik azzá. A film tulajdonképpeni témája (a Monarchia bukása és a forradalmi időszak) óta eltelt hetven év, és a korszak főszereplőinek életében bekövetkezett változások szinte semmi reflexivitást nem eredményeztek. Hogy mennyiben felelősek ők is koruk hibáiért, hogyan és hol dönthettek volna másként – nem derül ki, ahogy az önvizsgálat sem jelenik meg; végig kritikátlanul érvényesül a Károlyi-házaspár narratívája a történtekről. A rendező szándéka nem a „történeti hűség” volt, és messze nem egy sokrétű történeti folyamat (jelen esetben a felbomlás) bemutatása volt a célja. Az már inkább, hogy a Károlyi-házaspár körül bontakozó kultuszt támogassa, és Károlyi Mihály történelmi emlékezetét valamelyest tisztítsa az évtizedek alatt rá hordott – sok esetben valóban hazugságokra, tévedésekre és tudatos ferdítésekre építő – rágalmaktól.
Károlyi Mihályné emlékezete szorosan összefonódott Károlyiéval, aminek legfőbb oka, hogy maga is elköteleződött férje politikai állásfoglalásai és utólag (is) naivnak bizonyult elképzelései mellett. Akik tisztelettel gondolnak rá, jobbára a saját társadalmi osztályával szembeforduló mintaadó magatartását becsülik, és a szociális gondolat, vagy a női egyenjogúsítás demokratikus „harcosát” látják benne. Akik rezerváltan fogadják, többnyire ugyanezekért illetik éles kritikákkal, és Károlyi mellett neki is szerepet tulajdonítanak a történelmi Magyarország megszűnésének folyamatában.
Szerintem tévednek: annak a Magyarországnak az egységét talán semmi sem menthette volna meg, noha az új rend pontos körvonalai sem voltak szükségszerűen azok, amik lettek. Igazi presztízse Katinkának származása és házassága miatt volt, ha nem születik arisztokratának, saját jogon talán csak egyike lett volna kora különc nőinek, a korabeli gender mozgalom valamely harcos alakjának. Katinka, férje oldalán álló „közszereplőként” bármily közelről is láthatta a felbomlás folyamatát, szemlélője, nem pedig alakítója volt az eseményeknek.
Ahogy a filmnek, úgy az alapjául szolgáló memoárnak is felróható, hogy a történelmi távlat ellenére alig van jele reflexivitásnak. Mégis, Károlyi Mihálynét minden hibáival, csúsztatásaival és fogyatékosságaival együtt kell – és lehet – megérteni. Tudván tudjuk persze, hogy a történelmi változásokra adott egytényezős magyarázatokat és leegyszerűsített válaszokat kedvelők népes táborát cizellált értékítéletek úgysem elégítenek majd ki. Nekik nem is kívánhatunk mást, csak amit szintén Lukács evangéliumában olvashatunk, a hatodik fejezet harminchetedik versében: „megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik”.
***
Képek forrása:
1. http://www.ridikulmagazin.hu/cuccok/storages/thumbnails/2015-03-06/f17ede82f7c0ac3b9864c7c424f942a2/680x0.jpg
2. http://www.visszaemlekezesek.hu/foto/karolyi-mihalyne
3. http://ujkor.hu/content/voros-grofno-1984-cimu-film-torteneszszemmel
4. http://www.tvmusor.hu/musorProfil/a-voeroes-grofno-20523
5. Port.hu