Amíg az ellökött nő nincsen talpon, addig mindenki közelebb van a földhöz, mint a kiegyenesedéshez.
„Részben Mark Zuckerberg adathalászó digitális alpinistái az okai annak, hogy viszonylag kevés ismerősöm osztotta meg azt a videót, amelyen a 185. Budapesti Jogász- és Bankárbál alkalmával egy idős nőt tulajdonképpen földhöz vágott egy férfi. Mondhatnánk, hogy »csak« ellökte, de egy 50-60 év feletti, vékony, bottal járó nő ellökése, tudatában annak, hogy mennyi idős és hány kiló, földhöz vágást jelent.
De ebben a földhöz lökésben, és a felháborodás hiányában benne van a rendszerváltás utáni politikai kapitalizmus minden eleme: a devizahiteles károsult, a giccsben és protokolláris kéztartásokban a szánalmasságig jutó báli sznobizmus, a jogász- és bankárszakma szezonális szociális (ál)érzékenysége, az elmaradt rendőrségi eljárás, a politikusi kussolás.
(...)
A felvételen látható, hogy a legyengült, reményvesztett honfitársunk végső elkeseredettségében tüntet ellene, holott pontosan tudja, hogy annak tulajdonképpen semmi értelme. A feladás felé tántorgó dühében még van benne annyi, hogy »felmenjen« a kibérelt Magyar Nemzeti Galériához. Pedig megvert ember egyszer, hiszen kilátástalan helyzetben lévő devizakárosult, és megvert ember még egyszer, mert nő. Mert így csak egy nőt löknek el, és ehelyütt nem a fizikai fölényről beszélek, hanem arról a magabiztosságról (pontosabban gyávaságról), ahogyan a nőt ellöki. Löki, mert lökheti. Irtózom, amikor a férfiak kapcsán általánosítanak és vélelmeznek, ahogyan az is kellemetlen, amikor politikailag túlmotivált aktivisták egy kontinensnyi nő nevében beszélnek, de a férfi járásában és kézmozdulatában benne van sok minden, amit a nőkről gondol. Meg amit e sorok írója róla.
(...)
A nőnap ilyen közélet közepette nem ünnep, nem remény, hanem rosszabb esetben szenvedés, jobb esetben harc. De ebben a küzdelemben a férfiakra is lehet számítani. Vannak olyan férfiak, akik szimbolikusan (is), a jog által vagy napi munkájukkal utána erednek a nőt fellökőnek, a társadalomnak, mely ezt tűri. Vagy éppen felsegítik a nőt. Ők már tudják: amíg az ellökött nő nincsen talpon, addig mindenki közelebb van a földhöz, mint a kiegyenesedéshez.”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
„A budapestieknek tudniuk kell az igazságot” – fogalmazott Latorcai Csaba.
Hosszasan játszott az Európai Bizottság a miniszter idegeivel.
