Milyen EU-t akarunk – és milyet kapunk?

„A premodern értékrendszert képviselik valószínűleg Európában a legkisebb számban, elsősorban a multikulturális centrumoktól távol eső területeken lakó európai lakosok, de a friss bevándorlók közt már valószínűleg jelentősebb az ilyen értékrendszert képviselő polgárok száma. A premodern értékrendszert követő emberek szerint mindenben a vallás parancsait kell követni, és még a jogalkotás terén is egyfelől a muzulmán vallási jogot, vagyis a saríát, másfelől a hagyományos kereszténység elveit kell követni. Természetesen a saríát és a keresztény vallási elveket követő emberek sem képesek megérteni egymást, hanem éppen ellenkezőleg, igen erős elutasítás él bennük egymás iránt.

Ezzel szemben a modernizmus elveit követő polgárok a francia felvilágosodás és a francia forradalom hívei, akik szerint az élet egyik legfontosabb alapelve a szekularizáció, vagyis a vallási és a világi területek szétválasztása, és a vallási hatalom folyamatos leépítése, háttérbe szorítása. A türelmetlen modernizmus évtizedeken keresztül hivatalos vezérlő elv volt Európában, és ez volt az egyébként a nyolcvanas évek óta egyre dominánsabb, meglehetősen intoleráns politikai korrektség egyik alapvető meghatározó eleme is, amely aztán később kiegészült a posztmodern elvekkel. Míg a premodern mindenütt az isteni elveket igyekezett követni, a modernizmus ezzel szemben a racionalitás, az ész elveit emelte piedesztálra, és az ész felsőbbrendűségére hivatkozva igyekezett berendezni a világot. A modernizmus egészen a XX. század hatvanas, hetvenes éveiig meghatározó tényező volt Európában.

A lakosság egy további nagy része viszont a nyolcvanas évek óta egyre inkább a domináns posztmodern elveket követi. A posztmodern alapvetően minden »nagy narratíva«, nagy rendezőelv elutasításán alapul, és fő jelszava az, »hogy senki ne szóljon bele abba, mit teszek«. Ez az alapja annak a nőmozgalomnak, amely a »hagyjátok békén a vaginánkat« jelszóval tiltakozik a születésszabályozás ellen, illetve az alternatív szexet képviselő LGBT (leszbikus, gay, biszex és transzvesztita) mozgalmak is ezen az értékrendszeren alapulnak.

Végül, de nem utolsósorban itt vannak a posztmodern utáni csoportok, amelyek egy füst alatt utasítják el a modernizmust és a posztmodernitást, és amelyek leginkább a hagyományos, premodern értékekhez lépnének vissza, de mindezt új formában teszik. Ezek a csoportok a politikailag korrekt beszédet és magatartást elutasító tradicionalista keresztények, illetve a saría bevezetését sürgető muzulmán csoportok.”