„A kisfilm kinyitott egy ablakot és friss szellő járta be egy társadalom megnehezedett levegőjét. Áporodott volt kissé a szag, mert – bár komoly, akár a filmművészet területéről érkezett sikerek az elmúlt időszakban szép számmal akadtak – ilyen levegőt régen éreztünk.
A Mindenki megmozgatta bennünk az igazságérzetet, aztán a szolidaritást, majd a tettvágyat is. Azt üzente egy nemzetnek, hogy nem muszáj tátogni, hogy Erika néni igazsága nem a mi igazságunk. És arra bátorított, hogy merjünk olyanok lenni, mint a gyermekek. Éppen ezért jelenti a reményt: a gyermeki mosolyban, a tiszta, őszinte igazságkeresésben, a megalkuvás elutasításában, az igazi baráti kötelékben születik meg valami magasztos, valami szép, ami már az enyém, a tiéd és mindannyiunké, mert bármelyikünk lehetne »angélás«, bármelyikünk lehetne kórustag.
És talán naiv vonás, de reményt jelent Hollywood döntése is, amely megannyi jogos feddés után, úgy tűnik, maga is megérezte az új tavasz friss szellőjének tiszta levegőjét.
A Mindenki reményt hozott, hogy kiszellőztethetjük egy kicsit jóra vágyó lelkeinket is. Hatalmas köszönet érte!”