„A kisfilm kinyitott egy ablakot és friss szellő járta be egy társadalom megnehezedett levegőjét. Áporodott volt kissé a szag, mert – bár komoly, akár a filmművészet területéről érkezett sikerek az elmúlt időszakban szép számmal akadtak – ilyen levegőt régen éreztünk.
A Mindenki megmozgatta bennünk az igazságérzetet, aztán a szolidaritást, majd a tettvágyat is. Azt üzente egy nemzetnek, hogy nem muszáj tátogni, hogy Erika néni igazsága nem a mi igazságunk. És arra bátorított, hogy merjünk olyanok lenni, mint a gyermekek. Éppen ezért jelenti a reményt: a gyermeki mosolyban, a tiszta, őszinte igazságkeresésben, a megalkuvás elutasításában, az igazi baráti kötelékben születik meg valami magasztos, valami szép, ami már az enyém, a tiéd és mindannyiunké, mert bármelyikünk lehetne »angélás«, bármelyikünk lehetne kórustag.