Tévhitek a családjogban – A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása

A 2017-es év elején arra vállalkoztam, hogy körüljárjak pár olyan tévhitet, amelyek rendre felmerülnek a praxisomban. Az első ilyen témám a gyermektartásdíj meghatározásának kérdése volt, amelyben már jeleztem, hogy a nagykorú gyermekekre némileg más szabályok vonatkoznak és ígéretet tettem arra nézve, hogy ezekről is ejtek majd szót. A visszajelzések alapján olvasói igény is van erre, így a sorozat következő része a továbbtanuló nagykorú gyermekek tartására vonatkozó speciális szabályozást és a témát övező tévhiteket járja körül.

 

Tudni kell, hogy az új Polgári Törvénykönyvben már önálló szabályozást kapott a fenti téma. Korábban csak a bírói gyakorlatban kimunkált elvek alapján folyt az ítélkezés, tehát az új Ptk. a bírói gyakorlatot törvényi szintre emelte.

 

Az első és alapvető kérdés, illetve tévhit a témában, hogy csak a gyermek 18 éves koráig kell gyermektartásdíjat fizetni. Ez természetesen nem igaz, hiszen sok gyerek bőven a 18 éves kora után fejezi csak be a középiskolai tanulmányait (pl. évvesztes, vagy 0. évfolyamra járt).

 

Így a kiskorú gyermekre vonatkozó szabályok lényegében a középiskolai tanulmányok befejeződéséig tartanak. Így ha a gyermek a tanulmányait rendesen folytatja az érettségi megszerzéséig, biztosan jár részére a gyermektartásdíj. Ezen időpontot követően attól függ a fizetési kötelezettség, hogy a gyermek folytat-e további tanulmányokat, illetve nincsen-e olyan törvényi ok, amely alapján a nagykorú gyermek jogosultsága megszűnik a tartásdíjra. Ezzel kapcsolatosan több kérdés és tévhit kering jelenleg.

*

 

Ezek közül érdekes kérdés, hogy milyen tanulmányok folytatása alapozza meg a jogosultságot. A jogszabály szövege szerint ilyen tanulmánynak minősül: „az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmány.” A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem csak a főiskolai és egyetemi képzés, de pl. az akkreditált OKJ-s képzés is megalapozza a jogosultságot. Erre nézve az én praxisomban is született már olyan jogerős döntés, amely elutasította a kötelezett kérelmét a megszüntetésre annak okán, hogy a gyerek „csak egy OKJ-s képzésben vesz részt.”

 

Ehhez kapcsolódó tévhit, hogy ha a gyerek dolgozik és mellette tanul, akkor nem kell fizetni. Ez nem igaz ilyen leegyszerűsített formában. Egy ilyen esetben ugyanis a bíróság összességében megvizsgálja, hogy a gyerek saját jövedelmére, vagyoni helyzetére és pl. a kapott támogatásokra figyelemmel 1. a gyermek rászorul-e tartásra, 2. a szülő a saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné-e a tartás, 3. van-e egyéb kizáró ok.

 

Itt jól látható, hogy mi a legnagyobb különbség a kiskorú és a nagykorú gyermekek tartása között. Nevezetesen a szülő a kiskorú gyermekét a saját tartásának a rovására is köteles eltartani, míg a nagykorú gyermeknél ez a szabály már nem él, illetve a kiskorú gyerek tartása mindig megelőzi a nagykorú gyerekét.

 

*

 

A gyermektartásdíj megszüntetésének módja körében is fellelhető néhány téveszme.

 

A jogosult ugyanis köteles bejelenteni a tartásdíjra való jogosultság feltételeiben bekövetkező változásokat (így pl. ha a gyerek nem tanul tovább, avagy a felsőfokú tanulmányait befejezte), és az ennek elmulasztása körében okozott kárért felelősséggel tartozik. Ha a jogosult tehát a fenti kötelezettségnek eleget tesz, akkor a bejelentés alapján peres eljárás lefolytatása nélkül kerülhet megszüntetésre a fizetési kötelezettség. A kötelezett oldaláról azonban sem az nem elegendő, ha csak „befejezi” az utalást, sem az egyszerű bejelentés. A kötelezettnek tehát keresetet kell előterjeszteni a tartásdíj megszüntetésére, így ilyen esetben a peres eljárás lefolytatása nem mellőzhető.

 

A legnehezebb két kérdést hagytam a legvégére azzal, hogy mindkét olyan eset, amely még a jogosultság megszűnését megalapozhatja, elég kényes téma és véleményem szerint mindig az adott eset egyedi körülményeinek kell(ene) körültekintő mérlegelés tárgyát képeznie a döntés meghozatalakor.

 

Ezen két eset közül az egyik az, ha „a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget.” Ehhez nyújt fogódzkodót az a rendelkezés, hogy „a szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.” Nevezetesen a jogszabály egyértelműen nem pártolja azt a helyzetet, hogy a gyerek 30 éves koráig még mindig egyetemre járjon.

 

A másik eset még kényesebb téma, amely pedig a gyermek érdemtelensége a tartásra. Ehhez a rendelkezéshez is ad segítséget a jogszabály: a Ptk. kimondja, hogy érdemtelenséget eredményez az is, ha a nagykorú gyermek „a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.” Erre azonban még inkább igaz az a fenti állításom, hogy körültekintő módon és az adott ügy egyedi jellegzetességeit kell mérlegelni, hiszen a „kellő indok” feltárása messzire viheti el a bizonyítási eljárást és jelen cikk témáját is, ezért ennek részleteire jelen írásomban nem térnek ki.

 

Összességében bízom benne, hogy a nagykorú gyermek tartására vonatkozó speciális szabályokat sikerült közérthető formában közzétenni és segítséget nyújtani azoknak, akiket érint a téma.