Miért lett Graz majdnem kommunista?

„Miközben az Osztrák Kommunista Párt (KPÖ) nyugati szomszédunknál országos viszonylatban egy alig látszó marxista szekta, Ausztria második legnagyobb városában mégis komoly tömegpárttá tudott válni. A február ötödikei helyhatósági választásokon a grazi kommunisták húsz százalékkal végeztek a második helyen. A helyi kommunisták nemcsak a szocdemeket, de a szélsőjobboldali FPÖ-t is maguk mögé utasították.

Nem, nem szállták meg hirtelen szovjet csapatok a stájer fővárost, és a graziak többsége sem lett marxista. A grazi kommunisták egyszerűen bebizonyítják, hogy a szociális és kulturális elbizonytalanodásra nem csak a szélsőjobboldal etnicista jelszavaival lehet reagálni. Hanem valódi baloldali programmal is.

Graz egy erősen katolikus, alapvetően jobboldali város, de ha van ember, akiről majdnem mindenkinek jó véleménye van, az a városi kommunisták elnöknője, Elke Kahr. A politikusnak sikerült a marxista KPÖ-ből valódi baloldali tömegpártot csinálni: a grazi kommunisták nyugdíjasoknak segítenek a bevásárlásnál, menekült gyerekeknek tartanak ingyenes németórát, fizetség igénye nélkül kertészkednek idős embereknél, vagy élelmiszert osztanak a rászorulóknak. Nem marxista propagandát hallani tőlük, hanem tényleg szociálisan cselekednek. A városban nekik köszönhetően növekszik a szociális lakásprogram, és ingyenes bölcsődéket tartanak fenn az egyedülálló anyák gyerekeinek. Elke Kahr eleve kijelentette, hogy neki többre, mint havi 1900 euró, nincs szüksége. Fizetése maradékát minden hónapban rászorulóknak utalja át. Az eredmény látható: a hagyományosan katolikus, polgári városban a kommunisták immáron húsz éve a baloldal vezető ereje. Az FPÖ-nek esélye sincs, mert a KPÖ nem hagyja, hogy a szélsőjobboldal a jelenlévő szociális problémákat kultúrharccá értelmezhesse át.

A szélsőjobboldal számos európai országban azért növekszik, mert az alsóbb osztályok úgy érzik, nem törődik az elit a szociális problémáikkal. A szélsőjobb azonban sehol sem e szociális problémákra kínál megoldást, hanem fokozza az etnikai indulatokat éppen az alsóbb osztályok között. A szélsőjobb tehát nem segít, hanem megosztja az alsóbb osztályt – amelynek tagjai így bőrszín vagy vallás miatt egymás ellen, s nem az elitek ellen fordulnak. A szélsőjobboldalnak ráadásul számos esetben kifejezetten neoliberális programja van. A plakátokra persze nem ezt, hanem az idegenellenességet írják. Hiába szavaz azonban számos osztrák munkás az FPÖ-re, a párttól, ha kormányon van, kemény jobboldali gazdaságpolitikát kap. 1999-ben minden második bécsi munkás Jörg Haidert választotta, akinek pártja aztán kormányra kerülve a háború utáni Ausztria legbrutálisabb privatizációs programját hajtotta végre. Hogy ma mégis megint ugyanerre a pártra szavazna minden második osztrák munkás, az a baloldal kudarca.

Chantal Mouffe belga filozófusnő érvel könyveiben amellett, hogy a populizmus önmagában nem rossz dolog. A gond az, ha a szélsőjobboldal a népre hivatkozva akarja annak egy jelentős részét kizárni a politikai közösségből. Ezzel szemben Mouffe szerint a baloldalnak erre nem elitista, hanem szintén populista politikával kell válaszolnia. Elmenni az emberek közé, meghallgatni a problémáikat, és az ő nyelvükön adni mindezekre válaszokat – ez lenne Mouffe receptje a jobboldali populizmus ellen.

A grazi kommunisták gyakorlatilag ezt teszik. Az, hogy a város ma Ausztria egyik legszélesebb jóléti programját kínálja – felzárkózva ezzel a világ legélhetőbb városához, a »vörös Bécshez« –, az éppen a helyi kommunistáknak köszönhető. Hiába vezetik Grazot a konzervatívok, a kommunisták olyan erősek, hogy nem lehet őket megkerülni. A legtöbb grazi pedig ennek kifejezetten örül. Egy felmérés szerint még a konzervatív ÖVP szavazóinak többsége is pozitívnak értékeli a helyi kommunisták szerepét. A kommunisták plakátjain apácák is szerepeltek a párt mellett. A KPÖ semmiképp sem egy dogmatikus baloldali szervezet. Ha például a szociális bérlakásprogramról van szó, gond nélkül működik együtt a szélsőjobboldali FPÖ-vel is. Vannak bizonyos kérdések, amelyekben kifejezetten egyet is ért velük: a grazi kommunisták szintén elutasítják az eurót és az Európai Uniót, korlátoznák a külföldiek munkavállalását (mert az szerintük a belföldiek bérét nyomja le), és a bűnelkövető menedékkérőket kiutasítanák az országból. A grazi KPÖ azt mondja, amit a »grazi kisember« hallani akar. A baloldali populizmust az különbözteti meg a jobboldalitól, hogy a jobboldali gyakorlatilag eszközként használja a kisemberek dühét a felsőbb osztályok érdekében, a baloldali viszont a dühre szociális válaszokat ad.

Esetleg megfontolandó megoldás lehet ez a magyar baloldal számára is.”