Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Nem tartom számon, mi volt az ezt megelőző ilyen könyv, de most a Térség az úgy elborított, hogy legszívesebben úrhajómérnöknek tanulnék, hogy repülhessek, és bolygókat fedezhessek fel.
„Van az a világ, ahonnan egyszerűen nehéz kiszabadulni. A Rocinante lenyűgöző, maga a hajó is, meg a legénység is. Már eleve az, hogy új világokat lehet meghódítani, egy olyan lehetőség, amivel a következő életeim valamelyikében mindenképpen szeretnék élni. Az meg, hogy olyan emberek vesznek körül legalább naponta pár óráig, mint pl. a Roci legénysége, főleg Holden a problémamegoldó meg -csináló képességével, kárpótol a napi baromságokért. És mindezt az űrben, egy hajón, ahol szerelni kell, meg műkaja van, meg zseléülés, és bár kicsi a hely, kevés az esélye, hogy tömegiszonyt kapjak. És repülünk, meg megtámadnak, meg le kell szállni ismeretlen helyre, és okosnak kell lenni, vagánynak meg bátornak.
Általában már kezdem nézegetni, mi legyen a következő könyvem, és mire az éppen olvasott végére érek, nagyjából olyan 30 könyvet el is vetek, hogy ezt mégse, de most még ezen se gondolkodom. Nem tudom, mikor jön a hatodik rész, valszeg addig nem fogom tudni elhúzni az olvasást, de nem bánnám, ha már holnap megjelenne.:))”