Kontroll nélküli az állami pénzekből élő réteg

„Azonnali hatállyal felmentették a munkavégzés alól, és elbocsátották az Antall József Tudásközpontból, miután egy vezetői értekezleten védelmébe vette egyik fiatalabb kollégáját, aki lájkolta az olimpiaellenes kezdeményezést. Miért állt ki mellette? Nem gondolta, hogy baja lehet ebből? – kérdeztük Szert Boglárkát, aki a tudásközpont – azóta megszüntetett – uniós kapcsolatokért felelős irodáját vezette.

Nagyon gyorsan történt minden. Antall Péter (néhai Antall József volt miniszterelnök fia, a tudásközpont vezetője) este 11-kor küldött körbe a Facebookon egy zárt csoportban üzenetet arról, hogy nem akar látni olyan posztokat vagy lájkot, amelyik az olimpiát támadja, és aki politikailag önállósodni akar, annak nem kötelező ott dolgoznia. Másnap reggel pedig már be is hívta a vezetői értekezletre az említett fiatalabb kollégámat, és azt mondta neki, hogy »Gyere, Editke, megpofozgatlak«. A pofozgatást csak képletesen értette, de ezzel a többiek előtt megszégyenítette őt.

Az alapítvány vezetése ezek szerint nézi, hogy ki mit lájkol?

Valaki biztosan figyelte, mert nem hiszem, hogy Edit magát jelentette volna fel. Ez a vezetői értekezlet kedden volt, és utána két nappal csütörtökön (január 19-én) kezdődött a Momentum Mozgalom aláírásgyűjtő akciója. Én akkor még nem is tudtam erről, nem foglalkoztam az olimpiával. Csak leforrázva ültem, pedig sok furcsa vezetői értekezleten részt vettem már, így elég nehéz meglepődnöm. De amikor egy negyvenkilós lányt szégyenítenek meg, aki elvörösödve ül előttünk, a felettesei előtt, az még jobban felrázza az ember érzékenységét, és hozzá kell tenni, hogy egy képző központban a vezetőknek oktatói szerepük és ehhez köthető felelősségük van.

Egyedül állt ki a lány mellett?

Ilyenkor van, aki lojálisan ül, van, aki rezzenéstelen arccal. Nyilván mindenki félti az egzisztenciáját. Csak én nyilvánultam meg… (...)

Elképzelhetőnek tartja-e, hogy Antall Pétertől a kormánypárt irányából kértek vagy várnak el ilyen reakciót?

El tudom képzelni, hogy nem kérte senki azt, hogy a vezetés figyelje a munkavállalókat, mit lájkolnak vagy hova mennek hét végén. De egyszerűen kontroll nélküli az állami pénzekből élő réteg. Ez az udvaroncok, lakájok, az udvari beszállítók túlbuzgósága.

A tudásközpontnál is ez a helyzet?

Amikor a vezetői értekezlet után vita alakult ki, akkor Antall Péter huszonéves felesége és a szintén ott dolgozó ikertestvére is jelezte nekem, hogy nem kötelező egy családi alapítványnál dolgozni. Mindezt egy olyan helyen, ahol a támogatást szinte kizárólag közpénzből, a Miniszterelnökségtől kapják. Én tudom, milyen egy családi alapítvány, nekünk is van három. Az egyik például a nagybátyámé, akit 1949-ben vád és indok nélkül vitték el a rendelőjéből a katonapolitikai osztály emberei, és egész életében várta a felesége, hiába. A másik két családi alapítvány is emléket állít a kommunizmus áldozatainak. De ezek nem kapnak hatszázmillió forint közpénzt, hanem szétosztják azt, amit mi az alapítványba forgatunk, és nem a titkárnőnk visz sofőrként a munkába, mert minden családtagnak van saját jogosítványa. Semmi okom nincs baloldalinak lenni, de most, gondolom, ezzel fognak majd illetni, miközben komoly pedigrém van a másik oldalról. Én a szocializációmat illetően született jobboldali vagyok, de hogyha magunk közül nem szűrjük ki a »túlbuzgókat«, akkor az a mai jobboldalra üt vissza.”