Annyi remek pillanat van ebben a képregényben, azt sem tudom, melyikkel kezdjem. Supermannel, ahogy a metropolisi csatában (igen, pont olyan eposzi, amilyennek hangzik) két Lex Luthor gyártotta kryptoni-ellenes szuperpuskával megy neki Zod tábornoknak és csatlósainak?
„A sztori szögegyszerű, ráadásul ehhez hasonlót ugyanezekkel a karakterekkel kaptunk már többször, képregényben is, filmben is, legutóbb négy éve, Zack Snydertől. De A Krypton utolsó fia sokkal jobb mindegyiknél, mert egyszerre van meg benne az Acélember grandiózussága és a ’78-as Superman dramaturgiai intelligenciája, inspiráló és érzelmi ereje. Minden panel, minden szó, minden tekintet, minden akció tökéletes precizitással, ambivalens módon mégis spontánnak ható könnyedséggel van a helyén, nem húzzák le felesleges pózolások, sallangok, üresjáratok, a jelenetek pedig szépen, patentosan a csúcspontjuknál érnek véget, ahogy kell.
Ha filmes analógiát kellene használni, olyan ez, mint a Bosszúállók. Nagyjából mindent, amit megmutat, láttunk már korábban valamilyen formában, de mindent jobban csinál, mint az elődei, mindent csúcsra járat, mindent gyönyörűen kikerekít. A látványos, intenzív akció-kaland részeként, tehát nem lendületet megtörve és picsogósan melodrámázva, olyan széles emocionális skálán rángatja végig Supermant mint árvát, gyermeket, apát, kívülállót és hőst, amilyenre kevés példa van a karakter történetében, és itt most már közel 80 évről beszélünk. Szuperhősképregényes aranymetszés. Ráadásul akkora szélesvásznú élmény, amekkora csak ennek a médiumnak a csövén kifér.”
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Miért mennénk Amerikáig, ha újat és izgalmasat kívánunk felfedezni, mikor a csodás Európa és az ősi Itália megannyi titkot és meglepetést rejteget?
Így aztán a Géniuszt olvasva totál hülyének érzem magam.
Mentsd meg Amerikát! címmel jelenik meg rövidesen a januárban hivatalba lépő amerikai elnök új könyve.
Jön a bizalmi szavazás a Bundestagban, majd februárban az új választás.
