Olimpiai álmok romjain

Huszt Bús düledékeiden, Olimpia romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! 1831 Emléklapra Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT. A nemzet hazaáruló olimpia megfúró bitangok miért nem ... ....

A mostani hangulatban pályázni az olyan lett volna mint belsőleg veszekedő válogatottal indulni a foci VB-n. Vissza kellett vonni.

Pubi,most örülsz ?

Tisztelt Rajcsányi Gellért! Az írásában a pontatlanság és félrevezetés professzionális szinten jelenik meg. Mindez nem meglepő, mert az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő. Nem egyedüliként végzi ezt a „nemes” feladatot, mert ebben jeleskedik Stumpf András is. Így Önök úgy látszik, hogy versenyben vannak. Az ön által hozott hasonlat sántít. A pályázat nem sportesemény, így a hasonlat köszönő viszonyban sincs a valósággal. Ha már mindenképpen sporteseményhez akarja hasonlítani akkor legfeljebb egy autóversenyhez lehetne hasonlítani, melynek során a pálya háromnegyed részénél egyik autó motorja meghibásodik és már esély sincs, hogy célba érjen. A versenyt fel kell adni, ki kell állni, mert veszélyhelyzet áll elő. Az olimpiánál ez a veszélyhelyzet a továbbiakban felmerülő költség. A nemzeti ügy az olvasatomban az, amely a nemzet érdekét szolgálja, melyet több mint kétharmad támogatja. Ez jelenti az egységet. A NOB is a közvélemény kutatásnál azt veszi figyelembe, amelyik pályázó eléri, meghaladja a kétharmadot. Aki ezt nem éri el automatikusan kiesik. Így járt Tokió is. Ön elfeledkezik, hogy pályázni akartunk a 2020-as olimpiára. Az akkor döntésnél sem volt népszavazás. Ennek igénye fel sem vetődött. Az akkor kormány, pártok részéről teljeskörű volt a támogatás. Érvelésükben ugyanaz szerepelt, mint ami a mostani pályázatnál. Hozzászólásaimban szó szerint többször idéztem. Már akkor is rendelkezésre állt a PwC tanulmánya, költségvetése. A mostaninál csak a költségek csökkentek, figyelembe véve az Agenda-2020 rendelkezéseit. Most ugyanazon pártok ellenzékből támadják, holott 2015. június 23.-án megtartott közgyűlésen feltétel nélkül támogatta a 93 %. „Az előterjesztést 25 igen szavazattal, az LMP-s Csárdi Antal ellenében, és a DK-ás Gy. Németh Erzsébet tartózkodása mellett fogadták el. Az indítványt támogatta a Fidesz, a Jobbik, az MSZP és a PM.” Csak ezt követően kezdődöttek el a különféle kifogások, amely népszavazási kezdeményezésben torkollott és többszöri nekifutásnak sikerült megszövegezni a népszavazás kérdését. A MOB, a szervező bizottság rendezett fórumot vitát, de ezen először hiányosan, majd később a pártok, civil szervezetek nem vettek részt, csak a médiába üzengettek. A népszavazás intézményét támogatom, de csak olyan népszavazást, amely megfelelő időben történik és feltételezhető; nem szimpátia alapján döntenek a résztvevők. Szerintem jelen témakörben 2007-ben kellett volna népszavazást tartani, amikor felvetődött az olimpia rendezés kérdése. Ekkor a döntés előtt lehetett volna országos népszavazást tartani, melynek kérdése „Egyetért e azzal, hogy Magyarország rendezzen olimpiát?” Amennyiben a pályázat elindul, akkor jogilag már csak a pályázó – jelen esetben a Fővárosban – területén tartható népszavazás. Türelemnek írt válaszában írja: „én nem fogom a fotelemből eldönteni, hogy az olimpia nemzeti ügy-e vagy sem. döntsön erről a nemzet. mondjuk egy népszavazás formájában. lehetne akár 90 százalékos részvétellel 90 százalékos olimpiapárti eredmény. vagy 50-50 százalék. Vagy kiderülhet az is, hogy a nemzet többsége nem is kér az olimpiából. Ezt egy népszavazáson le lehet pontosan mérni. A többi: szócséplés, szómágia. „ Elolvasva az írását egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a fotelból döntötte el, hogy milyen véleményt mondjon. Ugyanúgy ahogy Stumpf András az érme feldobásával. Bizony, bizony! Amit Ön művel az nem más, mint szócséplés, szómágia.