Olimpia lefújva

Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőjének írása

Nemcsak a szerencse forgandó, de a politika is. Február 22-én 12.30 után a Kossuth Rádióban arról beszéltem, egyetértve Deutsch Tamás korábban kifejtett véleményével, hogy vissza kell vonni az olimpiai pályázatot.

A pályázat visszavonásában még aznap estére megállapodott a kormány, a MOB és a főváros vezetése. A vasárnapi boltbezárás kudarca után újabb politikai vereséget könyvelhet el a kormány. De hatalomtechnikailag nem volt más választása, mint az olimpiai pályázat visszavonása. Ha nem teszi, akkor a Momentumnak és a mögé felsorakozott baloldalnak tesz szívességet, amelyek a népszavazás kampánya alatt még az eddiginél is nagyobb erővel, hónapokon át támadhatták volna a kormányt az olimpia ügyében. Most, hogy a népszavazás okafogyottá válik, így az olimpia terhétől részben megszabadulhat a kormány - részben, mert a kormány annak idején nagyon is támogatta a pályázatot. De legalább megint hivatkozhat arra, hogy "nem vagyunk kommunisták", nem az emberek ellenében kívánnak politizálni (Orbán Viktor közlése a netadó visszavonásakor). A Momentum meg kereshet újabb témákat, ügyeket, amelyekkel be tud kerülni a TV-híradókba és a műsorokba.

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a mostani esemény a harmadik Orbán-kormány negyedik jelentősebb politikai kudarca, ami a látványosságot illeti. Első volt a netadó bukása, következett a vasárnapi boltzár kényszerű visszavonása, az érvénytelen 2016-os népszavazás és most itt vagyunk az olimpiai pályázat bukásánál. Csak van igazság abban, hogy több kormányzati ciklus esetén az adott kormánypárt szinte törvényszerűen elkopik és bekövetkezik a kormánypárt "degenerálódása" (lásd Csizmadia Ervin írását a kormányzati ciklusokról : http://bolcsesz.uni-miskolc.hu/…/jubileumi…/07_csizmadia.pdf. ) . Természetesen ma még megalapozatlan lenne a Fidesz küszöbön álló választási vereségéről beszélni, ám érdekes, hogy ez a négy politikai kudarc mindössze három év leforgása alatt következett be. Az egyik fő ok: az erőviszonyok, pontosabban a választói magatartás nem eléggé alapos felmérése és/vagy téves következtetések levonása. A Fidesz egyik ügyben sem kapott olyan választói támogatást, amelyet remélt és három ügyben - netadó, boltzár és most az olimpia - látványos visszavonulásra kényszerült.

Most ütött vissza a Fideszhez közeli gazdasági holdudvar viselkedése. Szemmel láthatóan pl. Mészáros Lőrinc, Tiborcz István nem sokat törődik a közvélemény értékítéletével és nem törekszenek arra sem, hogy megkedveltessék magukat. Tiborcznak a Hír Tv-nek odavetett "Mi köze hozzá? " kérdése kevés szimpátiapontok begyűjtésére. Pedig nem ártana ilyenből szerezni párat, hiszen egyes Fidesz közeli üzletemberek, vállalkozók látványos meggazdagodása adófizetői pénzből történt. Csányi Sándor és Demján Sándor már régen belátták, hogy nem elég milliárdosnak lenni, a közvéleménnyel bánni kell tudni. Mindketten visszaadtak valamit a köznek vagyonukból (lásd alapítványt a tehetséges fiataloknak, Prima Primissima díj), mert belátták: nekik is jobb, ha róluk nem elsősorban a harácsolás jut eszébe az átlagpolgárnak. A Fidesz -közeli vagyonosok ezt még nem igazán értik - csakhogy ezzel saját patrónusukat, a kormánypártot hozták nehéz helyzetbe.

Most ütött vissza, hogy a közvélemény ellenzéki részében - okkal, vagy anélkül - meggyökeresedett az az érzület, hogy ebben az országban csak a Fidesz közeliek nyerhetnek komoly közpénzeket. A Momentum kitűnően ráérzett erre a hangulatra, mondván: minek rendezzünk olimpiát, ha ebből az egyszerű ember semmit haszonhoz nem jut, de Mészáros Lőrincék majd tovább fognak gazdagodni az olimpiai beruházásokból? Akkor már inkább ne legyen olimpia sem!

Egy kormányellenes népszavazás fenyegetett tehát, ennek a kormánynak elejét kellett vetni. A 2018-as választásokat ettől még megnyerheti, ám akkor is azzal a fájó politikai vereséggel kell tovább élnie, hogy nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szeptemberi döntése miatt nem lesz Budapesten olimpia, hanem még a NOB döntése előtt be kellett dobni a törülközőt.

A hatalom körüli érdekcsoportok tagjait persze érdemes megértéssel kezelni: szeretnének gazdagon és jól élni, az se baj, ha közpénzből. Az olimpiai pályázat kényszerű visszavonása azonban bizonyítja: a mohóság nem mindig jó tanácsadó.