„A liberális nyugati sajtó – s ennek nyomán a moszkvai ellenzéki közírók is – az amerikai választási kampány alatt, majd azt követően mértéken felül hivatkoztak és hivatkoznak Trump moszkvai kapcsolataira. A cél világos: azt gondolták, és gondolják, nem is alaptalanul, hogy ez fontos tényező lesz az elnöki címre aspiráló üzletember karaktergyilkosságában. Ennek oroszországi ellenpontjaként folyt és folyik Putyin bírálata a hazai ellenzéki sajtóban, de aminek egyelőre nincs sok foganatja.
Putyin népszerűsége töretlen
A Kreml jelenlegi vezetése melletti elfogultsággal aligha vádolható, hiszen részben Nyugatról finanszírozott, s emiatt a hatóságok részéről külön regisztrációra és eljárásokra kötelezett Levada-Központ közvélemény-kutató januári adatai szerint a lakosság jelentékeny hányada úgy véli, a korábbi megtorpanás után ismét jó irányban mennek a dolgok Oroszországban. Putyin népszerűsége pedig nem hogy töretlen, de egyenesen csúcson van.
Az intézet február 15-én tette közzé annak a reprezentatív közvélemény-kutatásnak az eredményét, ami január végén zajlott. Arról kérdezték a tizennyolc év fölöttieket, milyen a viszonyuk Oroszország, illetve a Szovjetunió vezetőihez: Gorbacsovhoz, Jelcinhez, Hruscsovhoz, Andropovhoz, Leninhez, II. Miklóshoz, Sztálinhoz, Brezsnyevhez, Putyinhoz. Mindegyik személy esetében egyet választhattak a felkínált, a poszt alatti orosz nyelvű grafikon mellett megadott válaszlehetőségek közül: rajongással, tisztelettel, szimpátiával, közömbösen, ellenségesen (ingerülten), félelemmel, utálattal (gyűlölettel), nem tud válaszolni. Eszerint – az első három válaszlehetőség figyelembe vételével – Putyin elfogadottsága 83 százalékos. A többiek mutatója így alakul: Brezsnyev – 47%, Sztálin – 46% (a korábbiakhoz képest növekvő érték – KDL), II. Miklós – 46%, Lenin – 44%, Andropov – 37%, Hruscsov – 27%, Jelcin – 16%, Gorbacsov – 15%.
Kína lesz az USA igazi próbatétele
Persze, ettől még bármikor csökkenhet a jelenlegi orosz államfő iránti bizalom. Főleg, ha kiderülne, hogy helytelenül mérte fel az USA-val való kapcsolatépítés lehetőségét. Ám ezzel összefüggésben csak megismételni tudom, amit fentebb már leírtam. Azt érzékeltem, hogy nem Putyin és a környezetében lévők keltettek túlzó reményeket a Trump-adminisztráció iránt – már ha egyáltalán –, hanem a Trump és Putyin ellenes média, illetve a két ország közötti feszültség élezésében érdekelt politikusok. Ám ez, vagyis az Oroszországgal szembeni, szóban, illetve tettekben, például a határokhoz közeli NATO-hadgyakorlatokban megnyilvánuló erődemonstráció a szándékolttal ellentétes hatást válthat ki az oroszok nagy többségéből. Ők ugyanis hasonló történelmi helyzetekben már nem egyszer bizonyították, hogy a hazájuk védelmében készek vezetőik köré csoportosulni, bármi legyen is egyébként a véleményük róluk.
Amúgy pedig logikus lépés lenne bármelyik amerikai elnöktől a Moszkvával való kapcsolatok normalizálása, hogy annál inkább koncentrálhasson a kínai kihívásra. Mert az előttünk lévő időszakban nem az orosz kérdés, hanem a kínai lesz az igazi próbatétel az USA számára. Az a Kína állítja majd kihívás elé, amelynek külügyminisztere legutóbb épp a múlt heti müncheni konferencián állt ki határozottan az orosz-kínai együttműködés mellett. Úgyhogy van miről morfondírozniuk a washingtoni döntéshozóknak.”