„Jónás Mónika szerelmeskönyvet írt. Na, nem valami romantikus regényt, hanem, rendhagyó módon egy szerelmes szakácskönyvet, ami telis-tele van egyszerű, nagyon egészséges receptekkel, valamint történetekkel, amelyek által jobban szerethetjük önmagunkat és másokat. Az Öröm és szerelem a konyhában című könyv szerzőjével beszélgettünk.
Családháló: Hogyan született ez a különleges, személyes történetekkel, érzelmekkel teleszőtt, egyedi szakácskönyv?
Jónás Mónika: Szerintem varázslatos és módon, ugyanis épp egy önéletrajzi regényt írtam, de közben valahogy »kijött« belőlem ez a recepteskönyv, ráadásul úgy, hogy ennek kellett először megjelennie. Amikor elkezdtem írni a könyvet a fájdalmaim közepén voltam, mindent feladtam, hetekig nem voltam magamnál, éreztem, hogy el kell vonulnom, és egyedül, csendben kell lennem. Tavasz volt, épp egy tökéletes pillanatban ültem a Balaton partján, és egyszer csak elnevettem magam, mert rájöttem, hogy nem vettem észre mennyire szép körülöttem minden. Elmerültem ebben a szépségében, és ez kibillentett. Abbahagytam a sírást és elkezdtem érezni, mennyi csodás és szép dolog vesz körül. A szomorúság és a fájdalom, a negatív gondolatok börtönbe zártak, és számomra a kiút ebből a természet közelsége, az öröm, a szépség, a szeretet megtalálása lett.
CSH: Sok éven át családállító terapeutaként dolgoztál. Számtalan embernek segítettél lelki problémáik megoldásában. A receptkönyv a lelki gyógyulás mellett a test tudatos szeretetét hangsúlyozza?
JM: Pontosan. Mindig is olyan terapeuta voltam, aki a lelki problémák megoldása mellett az étrendváltoztatásnak, a helyes életmódnak, táplálkozásnak is nagyon nagy fontosságot tulajdonított, mert a holisztikus gondolkodásba nem fér bele csak a léleknek vagy csak a testnek a gyógyítása. A könyvemmel azt szeretném üzenni a kedves olvasóknak, hogy szeressük a testünket, mert ezzel nagyon sokat segítünk önmagunknak, hiszen ezzel is az önismeret, az önszeretet útját járjuk. Ezért is hívom a szakácskönyvemet szerelmes könyvnek.
CSH: Nem ismerek olyan terapeutát, aki ne valamilyen személyes tragédiából, nehéz helyzetből indult volna el, hogy miközben másokon segít, maga is egyfajta megtisztuláson menjen keresztül. Nálad is így volt ez?
JM: Igen, pont így. Olyan gyerekkorom, családi hátterem volt, amelyben nagyon nagy sérülések értek. Maga a könyv is egy rendkívül mély drámából indult, nagyon rosszul voltam, de a folyamat kihozott a mélységből és bevezetett az örömbe. Teljesen őszintén és bátran felvállalok benne mindent magamról, az érzelmeimről, a gondolataimról, az életfelfogásomról. Számomra az őszinteség a legfontosabb. És ebben az alkotásban többek közt azzal is szembesültem , hogy a terapeuta munkára elsősorban az öngyógyítás miatt volt szükségem. És tisztelettel, hálával a szívemben de az életemnek ezt a fejezetét, a terápiás munkáimat immár befejezettnek tekintem.”
(...)