Az a politikai győzelem nem igazi, ami az ország másik felének fáj

„A vitákat lefolytathattuk volna az elmúlt években, a többség véleményét meg lehetett volna hallgatni, egy népszavazást korábban is ki lehetett volna írni, de a kormánypárt addig feszegette a politikai kommunikációs húrt, addig blokkolta az elmúlt években sorra a népszavazási kezdeményezéseket, ameddig el nem szakadt a cérna, és össze nem jött brutális mennyiségű, 266 ezer aláírás. Mert ma Magyarországon a többség is csupán akkor szerezhet magának akaratot a Fidesz döntéseivel szemben, ha elpattan a húr, mint Schmidt Pálnál, mint a netadónál, a vasárnapi boltzárnál, vagy most az olimpiánál. És ez az igazi probléma. A demokrácia hiánya, a többségi vélemények elnyomása, és egy olyan politikai környezet kialakítása, ahol a többségi véleménynek totálisan kell legyőznie a kisebbségit, hogy igazat adjunk neki.

Valójában az álom sose volt közös, a nemzet egysége csak hazudva volt a témában. A hazaárulózás pedig arra kellett, hogy ez el legyen fedve.

Csak egy dologban reménykedhetünk, hogy most mindannyian megértjük, mennyire fájó a másiknak az, ha totálisan legyőzik őt, és akkor talán legközelebb eljön az a pillanat, hogy a mi győzelmünk nektek már nem fog fájni, és fordítva: a ti győzelmetek sem fog nekünk fájni.

Akkor pedig jöhet a közös álom, a nemzeti egység, és nem lesz többé hazaárulózás.”