Az utolsó utáni pillanatban vagyunk

„Ott voltam Csopakon, amikor ezt a négy stratégiát a főként borászokból álló publikum előtt felvázoltad. Ha jól értettem, a deduktív érvelés lényege az volt, hogy mivel Magyarország nem tud volument előállítani, kár lenne afféle ár/érték arányú stratégiát és kommunikációt folytatnia, amilyet például Argentína végez a malbec, vagy Chile képvisel a bor kapcsán. A »magyar borra« épített stratégia tehát tévút, pontosabb megfogalmazásra van szükség?

Magyarországnak egyértelműen prémiumalapú kommunikációt kell folytatnia. De hangsúlyozom: kifelé, a külpiacok irányába! Mennyiségi, ár/érték-alapú üzenetet oda hiába küldenénk. Ha fel is tudnánk vele kelteni a keresleti oldal figyelmét, az igényét lehetetlen lenne kiszolgálnunk. A modell alapján rögtön látható, hogy ha nem mennyiségi kommunikációt folytatunk, akkor bizonyos desztinációknak ki kell esniük. Egy a modellem végkövetkeztetése alapján megalkotott export-stratégia a „mennyiségi országokat” ignorálja. A prémium kommunikáció minden ízében prémium kell, hogy legyen! Ha azt mondom, a tokaji furmint, és a belőle készült száraz bor egy prémium termék, nem mondhatom egyúttal azt is, hogy az van annyira jó, mint a burgundiai fehérbor, mint egy nagy chardonnay, csak épp feleannyiba, mi több, harmadannyiba kerül. Ez már átcsúszás lenne az ár/értékalapú kommunikációba, amely számunkra exportstratégiai értelemben hosszú távon valóban tévút lenne.

A belföldi kommunikáció és stratégia terén viszont már más a helyzet. A magyar emberek és a turisták felé már nem feltétlenül kell ultraprémium üzeneteket gyártanunk. Jó példa erre a BalatonBor – jó minőségű alapanyagból a hétköznapok egyszerű, élvezetes bora. Ez egy mennyiségi-termőhelyi kommunikáció. A bor alapja az olaszrizling, de a hangsúly nem ezen van, hanem a régión, és ez így van jól. (...)

Nem gondolod, hogy ezzel a néhány szakmai évvel a hátad mögött, valamint markáns véleményeiddel idejekorán ellenségeket szerzel majd magadnak? Húsz-egynéhány éve van újkori magyar borkultúra, ez idő alatt elég sokat fejlődtünk, te mégis nagyobb ütemű haladást sürgetsz a mostaninál.

Sok időt töltök külföldön olyan szakértők társaságában, ahol rendre asztalra kerülnek a világ mindenféle borai. Megdöbbentően nagymérvű fejlődés tapasztalható egy-egy feltörekvő ország kapcsán. Említhetném példaként Romániát, Bulgáriát, de Szlovéniát és Horvátországot is. Azért fogalmazok meg minden fórumon markáns véleményt, mert látva ezeknek a nemzeteknek az előrehaladottságát, nem is kérdés bennem, hogy Magyarország az utolsó utáni pillanatban van. Az elmúlt harminc évben annyit fejlődött sok, a borvilágban újnak számító ország, mint korábban a tradicionális bornemzetek – Franciaország, Olaszország stb. – több száz év alatt. A fejlődés ütemét látva határozottan úgy gondolom, hogy az elkövetkező tíz évben sokkal többet lehet majd fejlődni, mint az elmúlt harminc év alatt. Ezt kell megértenünk. És azt szoktam mondani: érted haragszom, nem ellened.