Magyar Péter elárulta, felveszi a szeptemberi fizetését
A válaszból nem maradhatott ki a „fideszezés” sem.
Ez a csúfolkodás azért készült el, hogy rámutassunk bizonyos gondolati restségre, és arra, hogy a Fidesz politikáját erőteljesen bírálók is mennyire rabjai a Fidesz narratívájának.
„Elképesztő: ez a pár tucat fiatal, ez a semmiből jött csapat néhány hét alatt – bár ezt a közélet eddigi főszereplői vonakodnak belátni – átrendezte a politikai erőteret, a közbeszéd centrumába került. Másfél hónapja senki nem tudott róluk, és ma sokan a – 2014-es, vagy későbbi – kormányváltás esélyét látják bennük. Jöttek, magukhoz vették a mikrofont, és győztek.
Épp csak elkezdődött a történet, máris van néhány izgalmas tanulsága. Az egyik a DK-MSZP-LMP stb. tábor fülsértő fanyalgása, miszerint »jaj, nehogy már«, még »fenekükön a tojáshéj«, »mi már letettünk valamit az asztalra.« Erre mondja a Fidesz, hogy a Milla igazán a baloldalra jelent veszélyt, hiszen leszalámizza – ezt persze a Fidesz ijedtében mondja, és a Fidesz ijedtére még visszatérünk.
A közösségi háló ballib veteránjainál az veri ki a biztosítékot, hogy a millás arcok meglehetős finnyával tekintenek az eddigi pártválasztékra, beleértve az ún. demokratikus ellenzéket is. Ugyanezek azon is felháborodnak, hogy a Milla úgymond »ügyek mentén« (ezt az ügyekmenténezést az LMP-től nyúlhatták, nem baj), kész együttműködni bárkivel, akár a Fidesszel és/vagy a Jobbikkal is. Ez a hardcore ballibeknek vörös posztó, olyan posztokat eredményez, hogy »ezek valójában koalíciót terveznek a kormánnyal,« »a nácikkal fognak össze a baloldal ellen«, a legvadabb elmék szerint valójában »a Fidesz kreálmánya az egész mozgalom.«
Annyit ehhez érdemes hozzászólni, hogy a Milla nem jött volna létre, ha ők maguk, vagy a hozzájuk sodródó tömeg nagy része a Demokratikus Ellenzék nevű távoli bolygón az értelmes élet bármely apró jelét felfedezhette volna. Nem fedezhette fel, mivel nincs. A Fidesz előtti világ prominenseinek önfeledt iszapbirkózását évek óta csodálhatjuk, miközben a kormány azt csinál, amit akar.
Akár meg is lehetne érteni az egykori ballib pártok iránti brandhűséget, csak attól még nulla politikai teljesítmény nulla politikai teljesítmény marad. És itt nem arról beszélek, hogy a DK, az MSZP vagy LMP ne tudna tényleges szavazótábort felmutatni, mert dehogynem. Arról beszélek, hogy nem kínálnak életképes alternatívát ahhoz képest, ami van. Egyszerűen nincs saját ötletük azon kívül, hogy rendszeresen elmondják a kormányról, hogy az milyen sokat lop – amit egyrészt nélkülük is tudunk, másrészt pont az ő szájukból hangzik a leghülyébben.
És akkor jön egy nyikhaj ifjú banda, és azt mondja, hogy minket ám baromira nem érdekel az egész vircsaft, viszont van bennünk annyi, hogy megcsináljuk a politikát, amit mi szeretnénk.
Ami azt is jelenti, hogy szépen ellopják a show-t az LMP-től. És ez nem baj. Az LMP mára meg van unva, és jogosan. A régi, belakott és áporodott, feloldatlan modern dichotómiákat, amiknek a meghaladását hirdette (jobb-bal, individuális-kollektív, libsi-konzi, sőt náci-komcsi), valójában nem sikerült meghaladniuk; hogyan is sikerült volna, ha nagyrészt ezen nőttek fel, sőt, Schiffer Andrásnak ezek meghaladása úgy vált rögeszméjévé, hogy mindenkinél mélyebben beléjük gabalyodott. Lehet, hogy az LMP posztmodern párt – csakhogy a posztmodern politika, ami a modernizmus démonaival küzd és hozzájuk képest határozza meg önmagát, múlt idő.
A jelen és a jövő a Milla-szerű képződményeké, azoké a fiataloké, akiket ez a egész hajcihő, ahogy van, nem érdekel. Nem érdekli őket Orbán, Gyurcsány, Békemenet, jobb-bal, és ettől autentikusak. Az érdekli őket, hogy mire megy a pénz, hogy minek van értelme, és hogyan szólhatnának vele végre a saját életükbe. (Megjegyzem, a Milla kommunikációs esetlenségei már most kisebbek, mint amit LMP-nél, lassan tíz éve, még ma is láthatunk.)
Én pillanatnyilag semmi okát nem látom annak, hogy a Milla engedjen az ambícióiból. A jelenlegi lendület valószínűleg megtörik, de ha a mozgósító erejüket újra és újra hadba tudják állítani »ügyek mentén«, akkor nagyon nagy meglepetéseket okozhatnak, még 2018-ban is. Pár év Fidesz-kormányzás után először mondhatjuk el, hogy a hatalomnak van kitől tartania.
(A fenti cikket természetesen NEM Balavány írta, hanem én írtam át a jó Balavány cikkét, csak kicseréltem a Momentumot Millára. Ám, mint láthatjuk, akár írhatta volna Balavány is, vagyis nincs új a nap alatt. Bele lehet szerelmesedni mindenkiben, aki friss ás új, és magam sem szeretnék fanyalogni, jöjjön a Momemtum és verje meg a Fideszt, de rettenetesen. Nem 2022-ben, mint hirdetik, hanem 2018-ban, deal. Ez a csúfolkodás azért készült el, hogy rámutassunk bizonyos gondolati restségre, és arra, hogy a Fidesz politikáját erőteljesen bírálók is mennyire rabjai a Fidesz narratívájának. Ha leselkedi veszély a Momentumra, akkor az az, hogy ők mennyire rabjai ennek a narratívának. Nyilvánvaló, hogy nem volt és nincs olyan érvényes politikai program, amely visszatérést hirdet egy korábbi, elutasított időszakhoz. A kérdés nem is ez, hanem az, hogy mit tud a politikai szereplő e helyett ajánlani. Ahogy a Millánál, ezt a Momentumnál sem láttuk egyelőre. De azért drukkoljunk nekik, ebben az sem zavar (nagyon), ha volt pártomat szapulják, de az ne minősüljön már elemzésnek, hogy régi érzelmeket úgy melegítünk fel, mint egy székelykáposztát. Na ugye, én is tanulok népnemzetit.)”