Neil Gaiman az idők során elérte, hogy bármilyen készülő könyvet jelentsen is be, azt megnövekedett sajtófigyelem és a rajongók izgatott várakozása övezze.
„Az Északi mitológia pontosan az, aminek a cím első hallásakor pozicionálnánk: az ógermán mítoszok és mondák (vékonyka) gyűjteménye. Odin, Thor, Loki és a számtalan, más művekből már ismerős istenség, szörnyeteg, helyszín és kaland köztudatba való újrabeemelése. Mindez Neil Gaiman mesélői tehetségének köszönhetően kellemesen olvasmányos stílusban megvalósítva, kezdve a világ teremtésével és befejezve annak végével, a Ragnarökkel. Persze gyakorlata bőven van már ebben a témában, hiszen több műve járja körül a letűnt korok istenembereinek sorsát, sőt, létezik egy eleddig magyarul még nem kiadott vikinges története is Odd and the Frost Giants címen (amely pont az Északi mitológiában is szereplő egyik monda alternatív verziója).
Gaiman mindenben ragaszkodott a mondák eredeti elbeszélési módjához, így azért sem illik a könyvre a regény megnevezés, mert rövid novellák füzérével meséli újra az északi istenek nagyon is emberközeli tetteit. Az Északi mitológia nevéhez hűen nem tér el az eredeti, korokon keresztül megőrzött mondáktól, mivel Gaiman szeme előtt saját bevallása szerint végig az lebegett, hogy az évek során a munkáit ihlető, befolyásoló mítoszok újra életre keljenek a mai irodalmi életben (mintha csak komolyan vette volna az Amerikai istenekben megénekelt istenek sorsát).
A könyv szolgaian, de Gaiman keze nyomát határozottan éreztetve meséli el Thor pörölyének elrablását, Loki csínytevéseit és szándékos gonosztetteit, az Asgard körüli fal megépítését, az óriások területeire tett veszélyes portyákat és más történeteket, amelyek több ezer év távlatából maradtak fenn és hatottak különböző korok számos írójára. Talán ez a kötet legvitathatóbb pontja, hiszen erősen egyéni megítélés kérdése, ki mennyire ragaszkodik egy saját kútfőből kitalált történethez, és mennyire töri le, ha kedvenc írója csupán feldolgozza az ismert mondákat.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A minden érzékszervre ható élmény egy másik valóságba repíti majd a nézőket.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
