A Donald Trump-jelenség

„Mint tudjuk, a választási eredmények már mást mutattak. Vajon van-e tényleges magyarázat Donald Trump sikerére, vagy a post-truth korszakban már megtörténhet bármi, és semmin sem kellene csodálkoznunk?

A kutatások még folynak, de kirajzolódni látszik az összefüggésrendszer a sokakat traumatizáló választási eredmény mögött. Karizmatikus, a normákra fittyet hányó vezetőként, Donald Trump felkavarta az állóvizet, és meg tudta szólítani a korábban passzív választókat. A választók úgy láthatták Trumpot, mint aki közülük való.

Az amerikai álom mintapéldája, aki saját birodalmát irányította. E logika mentén elvezethet egy országot is – gondolhatták. Azt az országot, amely épp megmentőjére vár, hogy ismét nagy lehessen.

Szókimondó megnyilvánulásai szintén hétköznapivá tették, ellenben Clintonnal, akit inkább »csinált« politikusnak címkéztek. Trump populista és bevándorlásellenes retorikája pedig eltalálta a választókat, akik bizonyíthatóan inkább populisták, sőt hisznek a konteókban is. Hiába volt alacsony a választási részvétel – főleg a kisebbségek körében –, Trump a spanyol-származású voksolók 29 százalékát így is maga mellé tudta állítani, akik a bevándorlás szigorításától valószínűleg státuszuk stabilizálását remélték – hívta fel a figyelmet a kutató.

Akárhogy is, le kell vonnunk a tavalyi év eseményeinek tanulságát: az emberek dühösek és elégedetlenek, ez pedig váratlan és szélsőséges fordulatokat hozott. A politikai eliten múlik, tudják-e a jövőben normalizálni a kedélyeket, hogy ne csak csapódjunk egyik szélsőségből a másikba.”