Hát sokat érne itt a győzelem?

„A második világháború két legsúlyosabb következménye Európa kettészakadása és az Eurovíziós Dalfesztivál létrejötte volt. A Dallal sikerült alulmúlni a kereskedelmi tévéket.

A Dal című sláger-közbeszerzésnek már a létezése is érthetetlen és védhetetlen, bár kétségkívül méltánylandó, hogy van egy verseny a NER-ben, amit nem Mészáros Lőrincre írtak ki. Ám ahelyett, hogy közfelkiáltással kiküldenénk Vásáry Andrét, hogy búvárruhában énekeljen diszkógregoriánt, nagyon komoly arccal versenyeztetnek önsorsrontó előadókat, hogy a »legjobbat« nevezhessék egy olyan zenés freakshow-ra, amely közelebb áll David Lynch Elefántemberéhez, mint a Beatleshez, és ahol egy jobb helyezés egy egész életre ráég az énekesre.

Hiszen köztudott, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjével minden évben hangyákat lehet irtani. Amikor elhangoznak ott olyan rettenetes mondatok, minthogy mene, mene, tekel, ufarszin, »jön Roger Cicero, a szving németországi helytartója«, a kultúrembereknek nem marad más, minthogy Thomas Mannként emigráljanak a tévé elől, mert nem kérdés, olyan produkció következik, amellyel Göring a lipcsei perben fenyíthette volna Dimitrovot.”