Kijelenthetjük, hogy az új republikánus kormány életvédő politikája és törekvései mindenképpen pozitívak, ám a megvalósítás eddig vitatható. A tapasztalat azt mutatja, az abortusz visszaszorítása egy bonyolult és nehéz feladat, ami probléma mélyebb átlátását és kezelését igényli, és amit nem lehet egy politikai játékszerként működő törvény aláírásával elintézni.
„A global gag rule (globális elfojtás-törvény), melyet először Ronald Reagan republikánus elnök léptetett érvénybe 1984-ben, megtiltja az amerikai segélyben részesülő külföldön működő egészségügyi szervezeteknek az abortusz végrehajtását, propagálását vagy a műtétről való tájékoztatás nyújtását. Ha a szervezetek bármilyen abortuszpártinak minősülő tevékenységet végeznek, lemondhatnak az amerikai állami pénzről, még akkor is, ha ezt a tevékenységet más forrásokból finanszírozzák. A törvény gyakorlatilag az életvédők és a választáspártiak folyamatos harcának jelképe, egyfajta »politikai futball«, megalkotása óta szinte hagyománnyá vált, hogy a demokrata kormányok eltörlik, majd a republikánus kormányok újból bevezetik. Ezt a hagyományt folytatta Donald Trump a január 23-i lépésével.
Amerikában és világszerte az életvédő szervezetek ünnepelték a döntést. Szerintük azzal, hogy Obama hatályon kívül helyezte a törvényt 2009-ben, hozzájárult ahhoz, hogy jelentősen növekedjen az abortuszok száma és megengedte a segélyszervezeteknek, hogy valódi segítség helyett olyan módszereket reklámozzanak, amelyek sértik a nők méltóságát és nincsenek tekintettel a magzat emberi mivoltára sem.
Mint azt Trump szóvivője, Sean Spicer megfogalmazta, a törvény újbóli hatályba helyezése megmutatja az embereknek »az értéket, amit életnek tulajdonítunk«. Az elnök szeretné biztosítani, hogy az adófizetők pénzének felhasználása az amerikai értékek mentén történik, és ebbe beletartozik az élet tisztelete is. Az életvédő aktivisták arra is felhívták a figyelmet, hogy az elfojtásnak gúnyolt törvény nem tiltja be teljesen az abortuszt, ami halálos veszély, nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén továbbra is végrehajtható.”
(...)
Kiss Rajmund szerint a szigetország politikai vezetésének és Raúl Castrónak nem kell attól tartania, hogy kommandósok rúgják rájuk az ajtót.
Magyarországon a liberális diktatúra nem azt jelenti, mint nyugaton, hanem minden nemzeti és közösségi szuverén elképzelés eltiprását: éljen az egyén, pusztuljon a nemzeti közösség!
A demokraták „gyávának” nevezték a republikánusokat.
A helyi politikusok és civilek egy része tüntetni készül, mert attól tartanak, hogy az amerikai jelenlét fokozása hosszabb távon veszélyeztetheti a sziget önrendelkezését.
Ezzel az egyik legfontosabb amerikai és izraeli követelés kaphat mattot.
Az amerikai elnök a Venezuelában bevált receptet próbálja megismételni a kommunista szigetországban, de több szakértő szerint Havanna egészen más kihívást jelent, mint Caracas.
Így állnának bosszút az országot ért támadásokért, valamint Ali Hámenei ajatollah haláláért.
Költségvetési csalás, valamint hűtlen kezelés bűncselekmény gyanúja miatt folyik a nyomozás.
