6 fiktív szerencsétlen, akikről nem hiszem el, hogy találtak maguknak párt

„Miriam Black (Chuck Wendig: Vészmadarak) – Állítom, én női karaktert… de miért is specifikáljuk ezt nemekre – úgy általában karaktert még életemben nem gyűlöltem úgy, mint ezt a picsát. Ez nekem nem “erős nő”, ez nekem egy neveletlen és összeférhetetlen gyökér, akit nem integrálni kell, hanem száműzni. Nagy szívfájdalmam, hogy a története egy ponton összefonódik egy szerencsétlen kamionossal, aki kajak elhiszi, hogy bármit is lehet kezdeni egy ilyen majommal, mint Miriam, sőt, meg lehet menteni. Persze Miriam folyton mondja neki, hogy nem (legalább van önismerete), de nem, ez a pasas olyan hűséges hozzá, mint egy kiskutya. Hát akko’ menjél utána, Louis, menj, és sok sikert.

Sárkány (Naomi Novik: Rengeteg) – Ha igazán fájdalmat akartok okozni nekem, írtok egy könyvet, amiben Miriam Black és Sárkány együtt szerepelnek, és behazudjátok, hogy ez az új Lawrence, hogy mindenképpen elolvassam. De figyelmeztetlek titeket, a kezelésem költségeit nem verhetitek anyámékra, nektek kell fizetni. A Sárkány – ó, boccsánat, Szarkan, amikor már személyes közelségbe kerül vele a történet főszereplője, Agnyeszka, akkor már Szarkannak hívjuk, csak hogy kényelmesebb legyen a nyelvnek és ne hangozzon szürreálisan – egy lúzer. A szókincse annyit kifejezést tartalmaz, ami ahhoz kell, hogy ki tudja fejezni, milyen tudatlan/rendetlen/érthetetlen a másik, és ennél se többet, se kevesebbet. Állítólag ősöreg, de mégis rendre meg tudja lepni egy tinédzser lány, túl tud járni az eszén, okosabb tud lenni, mint ő valah volt, és valamiért az első varázsige, amit meg tud tanítani ennek a csajszinak, az az, amivel báli ruhát lehet varázsolni. So varázsló, much tekintély, very életszerű. Ez egy igazi szerencsétlen, Agnyeszka egy ponton mégis a karjaiba omlik. Egészségére neki is.”