Én meg voltam róla győződve, hogy jól csináltam, mert annyira odaadóan szeretem a kislányomat. Egészen addig, amíg nem jelentek meg ilyen-olyan kihívások a gyerek felől.
„Nem titkoltan egyik szívem ügye az Anyaszerviz csoport. Amikor Pethő Orsolya, pszichológus írását először olvastam az anyaság kihívásairól, mindjárt éreztem, hogy ő az én emberem. Végre valaki, aki nem azzal jön, melyik az a 10 mondat, amit mindenképp mondj a gyerekednek, melyik az az 5, amit soha, ha boldog gyereket szeretnél nevelni.
Az én kislányom már 8 éves, és jó sok meló van abban, hogy egy-egy problémát megoldjunk. Viszont mindnél jellemző, hogy magamon kell dolgoznom.
Elmentem anno egy szuper pszichológushoz, oviba beszoktatási nehézségek témával. Lizikém egyet rajzolt, egyet bábozott, szerintem tökéletesen diagnosztizált a szakember, és onnantól kezdve rólam szólt a beszoktatás (IS :-)...meg a hiszti kezelés...meg az altatási nehézség...meg a gyerek bizonytalansága... És kérem nem volt ott se 5, se 10 frappáns mondat, meg trükk...
Az volt például, hogy miért nem konfrontálódok normálisan. Miért???? A válasz hamar jött »...azt az üzletet kötötte a gyermekével, hogy ő kiszolgálja az Ön érzelmi igényeit, cserébe viszont az van, amit ő akar...« Ennek okát, a MIÉRT-et megtaláltuk hamar, olyan gyerekkori dolgok, amiket szerintem, ha nem látok át ezzel a segítséggel, nincs vele aha-élményem, és nem látom összefüggésében a dolgokat, hiába veszek elő sablon viselkedési- és kommunikációs formulákat. Mert a gyerek a radarjainkra van rácuppanva, az érzelmeinkre.
És itt csatlakozik be Pethő Orsolya nézete is: amíg nem növesztjük fel magunkban a sérült gyermekként maradt részeinket, addig újrajátszuk azokat felnőtt képében. Én meg voltam róla győződve, hogy jól csináltam, mert annyira odaadóan szeretem a kislányomat. Egészen addig, amíg nem jelentek meg ilyen-olyan kihívások a gyerek felől. Most már látom, hogy miden új nehézség, egy újabb tükör nekem (és azért az apákat se hagyjuk ki, szóval nekünk :-), hogy gyerünk anyukám, meló van MAGADON!
És az első nagy »meló« sírás, fogcsikorgatás közepette indult. Mindkettőnk részéről. Így persze jött a bűntudat, az újabb állandó anya-mumus, amivel egy életen át küzdünk szerintem sokan, hogy milyen egy Rabenmutter vagyok, most meg kiabálok? Szétrobbanok? Normális vagyok én? Mire jött a megnyugtató válasz a segítőmtől: igen :-) »Eddig nem csinálta. Most még csak rosszul csinálja, de legalább csinálja. És majd egyszer csak már beindul a dolog, és jól fogja csinálni.« És sikerült. Nem 2 nap alatt, de oldódtak a dolgok. Eltűnt a kiskirálykodás, az őrült hiszti...és jóban maradtunk. Sőt JOBBAN.
A legnagyobb elismerés a férjemtől jött, aki ugye a pálya széléről nézte a vergődésünket és csatáinkat :-) aztán látta, ahogy elvonultak a viharfelhők, és megváltoztunk mindketten, Lizi és én is. Mindketten lenyugodtunk. És megdicsért, hogy nem tudja, ezt hogy csináltam, de gratulál.”
(...)
Hiszel az igazi varázslatban? Abban, amelyik nem a külsőségekben lakozik, hanem a szívekben? A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A politikai hullarablás e minősített esetén nem rugóznék tovább.
A fertőtlenítés már folyamatban van, az újranyitásról a népegészségügyi hatóság dönt majd.
A félelem oka ebben az esetben a hatalom elvesztésének esélye, az észlelt fenyegetést pedig Magyar Péter testesíti meg. És a veszély – Menczer Tamás után szabadon – nem kicsi.
A korszerű, többrétegű üvegablakok már nem engedik létrejönni. Uri Dénes Mihály írása.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
