Falak

„Donald Trump amerikai elnök egyik legfőbb kampányígérete volt az áthatolhatatlan fal felépítése a mexikói határon, s hivatalba lépését követően pedig első intézkedéseinek egyike annak az utasításnak a kiadása lett, amely a fal felépítésére vonatkozik. Legelőször is egy sajátos ellentmondással kell szembesülnünk. Amerika mégiscsak világbirodalom, és évtizedek óta a világ legnagyobb, legerősebb gazdasági, kulturális és katonai hatalma, és az amerikai kontinensen meg aztán végképp élet-halál ura. Akkor viszont hogyan van az, hogy most mégis fallal kell megvédenie magát egy mindenféle értelemben sokkal gyengébb és egyértelműen alávetett helyzetben lévő országtól. A válasz erre a jogos kérdésre az, hogy éppen az Egyesült Államok rendkívüli ereje az, ami egyben a gyengesége is. Pontosabban az egész feszültség abból származik elsősorban, hogy az Amerika és Mexikó közötti határ nem egyszerűen egy országhatár, hanem civilizációs elválasztó vonal is. Ez nem egyszerűen Mexikó határa, hanem egész Latin-Amerika határos itt az Egyesült Államokkal. Vagyis mindaz, ami onnan be akar hatolni az Államokba, az itt, ezen a határon át akarja ezt tenni.

Ez elsősorban a nyomor és munkanélküliség elől menekülő milliókat jelent s az egész latin- amerikai kábítószer-hálózatot, valamint általában a prostitúciót, a csempészetet, a bűnözői hálózatokat, szóval, mindazt, ami a világ leggazdagabb, leghatalmasabb országában akarja e gazdagság egy részét magának megszerezni. És itt mindjárt megelőlegezve a végkövetkeztetést, ennek az irtózatos nyomásnak csak úgy lehet véget vetni, vagy legalábbis enyhíteni azt, ha a társadalmi, gazdasági, kulturális különbségek egy jól átgondolt stratégia nyomán fokozatosan kiegyenlítődnének. Ám nemcsak hogy nincs ilyen stratégia, de most a fal építése kapcsán sem fogalmazódott meg az igénye egyik fél részéről sem. Márpedig, bármilyen kényes is erről beszélni, az elmúlt évtizedek során ezek a különbségek nem csökkentek, hanem inkább még növekedtek is. És ennek az egyik legmélyebb oka az, hogyha pontosan leírható volna a két világ (az Egyesült Államok és a latin-amerikai civilizáció) közötti komplex jövedelemáramlás, akkor kiderülne, hogy összességében Amerika a nyertes. Vagyis a kiegyenlítődés már csak azért sem mehet végbe, mert lényegesen több jövedelem áramlik a latin-amerikai térségből az Államokba, mint vissza.”