Tállai, a csula az arcodon

„Tállai vagyonnyilatkozatából tegnap tudhattuk meg, hogy fizetése mellett szép, kövér mellékes jövedelmekre tesz szert. Az már önmagában érdekes tudományos kérdés, hogy az adóhatóság vezetői, államtitkári, parlamenti képviselői teendői, és havi 4-5 falunap/szalagátvágás/vérnyomásmérő-átadás mellett milyen szuperképesség teszi még lehetővé, hogy bármilyen más munkát elvállaljon. Ráadásul emberünk két cégnek is melózik a főállása mellett. Az egyik adótanácsadást végez, a másik meg a NAV lapját szerkeszti.

Az adózók felügyeletével megbízott legmagasabb szintű állami tisztségviselő tehát nem csak egy, a legszorosabban a hatáskörébe tartozó cégnek fusizik, de a saját maga által vezetett intézménynek is. Amikor egy ilyen ordenáré ügy nyilvánosságra kerül, Közép-Ázsia, és Fekete-Afrika jobb napjaiban is azzal járna, hogy másnap a balhéról szóló újságcikkek mellett a lemondási nyilatkozata várná az íróasztalán. (Na jó, Fekete-Afrikában talán egy pisztoly is.)

Nálunk meg semmi. De tényleg, az égvilágon semmi. Még csak amiatt se moroghatunk, hogy egy vállrándítással elintézte - mert még a válla se rándult meg. Még egy nyomorult, ócska kifogásokkal teli, perrel fenyegetőző közleményt se adott ki. Szarik az egészre. Szarik ránk. Mert megteheti. Mindent megtehet. A-K-Á-R-M-I-T. És itt most messze nem Tállai szaros havi félmilliós dugipénzéről van szó. Hanem arról a szisztémáról, amelyben ő ilyen rohadtul nyugodt lehet.

Mert ő már érti azt, amit ebben az országban már egyre többen kapisgálnak, de még mindig nem elegen fognak fel. Hogy ennek a rendszernek ez a lényege. Nem a kellemetlen velejárója, nem a kisiklása, a hibája, a túlkapása. A veleje. Az értelme, amiért létezik, a célja, amit kitűz maga elé. Hogy 2-300, zsírunkon meghízott, arrogáns szarzsák azt tegye, amit akar. És ennek nem, hogy következménye ne legyen - ezt már megszokhattuk az elmúlt 27 évben. De még egy kínos pillanatuk, egy kellemetlen percük se legyen.”