A család, ahol nincs sok minden, de mégsem hiányzik semmi

„Szeretgesd a gyermeket, és azt a szülő is megérzi – ez a gondolat kísér, amióta Lúdfarkára látogattam. Abba a házba, ahol tavaly februárban villany híján hat gyerekszempár volt a fényforrás, és az édesanya tekintetéből csak azt lehetett kiolvasni: nem lát tisztán ebben a homályban, tévelyeg az élet teendőinek útvesztőiben. Az anya szeme ma mosolyog, igazi gazdaasszony, esténként pedig villanyfénynél mesét olvas a kicsinyeinek. Gyergyóremete végében mesébe illő kanyart vett az élet.

Nincs mit szépíteni a történeten. A múlt év elején nem lehet, a jelenlegin pedig kár és vétek volna.

(...)

Fűt a kályha, melegít az együttlét

Tavaly februártól mozgalmas időszak következett. Hogy mi történhetett Lúdfarkán, hivatalos nevén a Kossuth téren, arra minap, odalátogatásunkkor derült fény. Már messziről látszott, hogy »kijózanodtak« a kerítés lécei. Szépen sorakoztak, új heveder biztosította az összetartást. A kapu is csukva, de csak egyetlen percig, hiszen tárult máris, az anyuka lépett ki rajta széles mosollyal, s mint rég nem látott barátnőt üdvözölt cuppanós puszikkal, öleléssel. Tessékelt befelé, s a bejárati ajtón csillogott minden üvegablak. Az előszobában sem kellett óvatoskodni, stabil padlózatra lép a vendég. A konyhában is nagy átrendeződés történt: kitűnő állapotban lévő konyhabútor annyi, hogy az asztalnak már nem maradt helye a fal mellett. A nagy fazék most is a kályhán volt, és melegség mindenütt, nemcsak a fűtő körül.

Körbevettek a gyerekek: Valentina, Andráska, Szilárd, Szilvia, Emese, a legkisebbet, Anitát pedig ölben hozta az édesanya. Öleltek, ölbe kérezkedtek az utolsó találkozásunk óta megnőtt apróságok, s miközben mindegyik a saját csokijával kínált, újságolták: már nem Szárhegyre járnak, idehaza íratta be ősztől édesanyjuk iskolába. Együtt vannak, apuka is közelebb, Háromszéken talált állást.

És mintha egy jól megrendezett film lett volna, anyuka az ajtóhoz ment, megnyomott egy kapcsolót, és a kicsi otthonban lőn világosság. Villanyégő árasztotta, amely a plafon közepén talált helyet, a petróleumlámpa szomszédságában. Mert a korábbi, pislákoló fényt adót sem szerelték le a mennyezetről.

Kis Aranka és Nagy Antal házában villanyáram van. Napelemes rendszer biztosítja a két égőhöz szükséges energiát, és van egy autós töltő is hozzá csatlakoztatva, így a mobiltelefon feltöltéséhez sem kell a bennebb lakókhoz koslatni.

Csak a hála juthat szóhoz

Betereltük a kicsi sereget a szobába, építőkockák, babák és szőrmókok közé játszani, hogy Aranka mesélhessen. Hálás mindenkinek, aki őket segítette, mondja többször, majd még utánam is üzen: Isten áldjon meg mindenkit, aki segítette. Bármivel. Mert kaptak sok ruhát, tartós élelmiszert, a konyhabútor is ajándékként érkezett. Remeteiek és környékbeli települések lakói látogatták meg az elmúlt fél évben, még Németországban lakók is felkeresték. S aztán hogy mi volt itt karácsony előtt? Jöttek a helyi önkormányzattól többen, hozzájuk csatlakoztak vállalkozók, ajtót hoztak, előszobát padoltak, érkeztek a napelemek is, felszerelték a háztetőre. Szégyenkezve mondja, azt sem tudja pontosan, kinek, mit kell megköszönnie.”

(...)