Globalitás kontra lokalitás – A romániai tüntetések margójára…

„Gyaníthatóan a következő évtizedek egyik meghatározó konfliktusa az imperialista jellegű nyugati globális nagytőke hálózatrendszerei és az egyre jobban, sokszor saját hibájuk vagy éppen pitiáner gazemberségük miatt »falhoz állított« lokális elitek között zajlik majd le. Mindennek genezise, az 1989-es változásokhoz vezető nyugati hidegháborús győzelem, amelyet a nagytőke Kelet-Európa hódítása követett. Ennek eredményeképpen a kelet-európai államok egy része (ezek közé tartozik mindenképpen Románia) a gazdasági szuverenitását teljesen elvesztette, a függetlensége minimálisra csökkent, a politika részterületeire szorult vissza, ahonnan a politikai elit néha próbál beleszólni a nagytőke által diktált gazdasági-politikai folyamatokba. Ezen általános kelet-európai gyarmatosítás egyik »állatorvosi lova« Románia, többféle jellegzetességgel.

Románia gazdasági integrációját a globális nagytőke nagyon komplex módszerrel vitte véghez. Az első lépésben a politikai aktorokat tette különféle módszerekkel érdekeltté, először is a törvénykezés multinacionális cégek gazdasági céljainak megfelelővé tételével. Gyakorlatilag történeti szempontból ez a globalista nagytőke és a lokalitások közötti napjaink jelentős törésvonal I. szakasza. Mindez kiegészül a titkosszolgálatok rendszerének integrációjával (SRI, SIE), amelyek valamikor a 90-es évektől kezdve a globalista érdekkörök szervezeteivé váltak és amelyekből nőtt ki Traian Băsescu elnöksége idején, kormányrendelet révén, a Korrupcióellenes Ügyészség, román nevén a Direcția Națională de Anticorupție (DNA). A II. szakasz eredménye – a kelet-európai társadalmak polarizálása –mintegy következik az I. szakaszból. A nagytőke globalizációs hálózatrendszere az utóbbi 27 évben ezen társadalmakat gyakorlatilag két részre osztotta: a globális nagytőke érdekeiben osztozó csoport, illetve a globalizáció vesztesei. Mondanunk sem kell, hogy az első csoport az illető társadalmak 15-20%-a, a második pedig a társadalom nagytöbbsége. E társadalmi-gazdasági törésvonalak mentén létrejött új identitáscsoportok (a globál nagytőke terjeszkedésének nyertesei, illetve vesztesei csoportjaiként definiálhatunk) természetesen távolról sem kiforrottak, illetve cseppfolyós jellegűk miatt folyamatos változásban vannak.

Először is, a »román világ« társadalmi csoportjai között, az ortodox vallásnak is köszönhetően,  mélyebb a szakadék mint a jóval polgárosodottabb Magyarország, Lengyelország, Csehország vagy Szlovákia esetében (ez egyértelműen kapcsolatban van a történeti K.u.K-val), éppen ezért ezen törésvonalak mentén létrejött értékkonfliktus is sokkal mélyebb. Az archaikus »mély Románia« (România profundă) egy részének értékrendszere (pl. Kelet-Moldva falvai), valahol a 18/19. századi pre-nacionalista korokban leledzett még a múlt század ’90-es éveiben is, de a kommunizmus által a városokban szivattyúzott tömegek is a pre-modern korok vallásosság-babonaság mintapéldái. Mindennek éppen 180 fokban eltérő értékrendszerrel rendelkezik az ország nagyvárosainak, elsősorban Bukarestnek a globalista korporációkban tevékenykedő társadalmi csoport aktív, elérhető és mozgatható csoportjai.”