Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
A regény meglehetősen szimmetrikus szerkezetű, négy részre oszlik, melyekben tizenkét fejezet található, ezekből pontosan ugyanannyi jut mindhárom fő szálra.
„Említettem, hogy nagyon jó a történetvezetés ritmusa, precízen adagolt fordulatok és izgalmak érik egymást lépten-nyomon, mindezt úgy, hogy egy nagyszerű világteremtésnek is tanúi vagyunk. Ehhez viszont át kell vergődni a könyv első negyedén-harmadán, ami bár nem unalmas és nagyszerű stílusban íródott, de valahogy mégsem fogott meg annyira, hogy ne tudjam napokra félretenni a regényt. Kár, mert miután a cselekmény magasabb fordulatot vesz, és otthonosabban mozgunk ebben a furcsa világban, már igencsak nehéz nem „befalni” a hátralévő oldalakat.
Személy szerint nagyon szeretem, ha egy elképzelt világ, főleg ha a mi jelenünkből extrapolálódott, hihető és logikus. Az In the Mouth of the Whale maradéktalanul eleget tesz ennek a kritériumnak és tovább is megy: Egyszerre három lehetséges fejlődési utat rajzol fel az emberiség előtt, anélkül, hogy letenné a voksát bármelyik mellett is. A hiperintelligens, de motivációját vesztő, majd lassan visszafejlődő Gyorsak; a kíméletlen és céltudatos Igazak; és a kollektív tudattal bíró, kisgyermek-szerű Szellemek mind lehetnének a mi távoli leszármazottaink. Emberségük és embertelenségük a mi emberségünkből és embertelenségünkből táplálkozik. A kellemes stílus, az érdekes sztori, és a nagyszerű ötletek ellenére nálam ez a könyv fő erőssége.”