A szegénység azért látszik, mert van

Az ünnepek nagyvárosi hangulatához furcsa kontrasztot ad, ha le kell menni az aluljáróba. A karácsonyi vásár fahéjas forraltbor és mézeskalács illatát egy pillanat alatt felváltja a nyomor gyomorforgató szaga, amit a mosdatlan testek, piszkos ruha, vizelet, szemét, olcsó alkohol változó összetételű, de bárhol felismerhető elegye alkot. A sétáló megborzong, összehúzza a kabátját és elsiet.

Esetleg az is eszébe jut, amit a közgazdaságtan kurzuson magyaráztak neki, hogy ez a negatív externáliának nevezett jelenség. Vagyis olyan külső hatás, ami úgy éri az embert, hogy annak kialakulásához nincs köze, nem őt akarják bosszantani vele, nem kompenzálják neki mégis elszenvedője lesz. Az eset valóban gyönyörű iskolapéldája ennek. Az aluljáróban sétáló emberünk feltehetően semmit sem ártott a takaróhalmok alatt fekvő idegennek, aki nem miatta került ebbe a helyzetbe, mégis elszenvedi az ebből származó kellemetlen látványt és a szagokat. Az aluljáróban lakó sem azért iszik olcsó bort, mosdik ritkán, él szemét között, hogy a közlekedő polgárt zavarja, hanem lehetősége, vagy igénye sincs másra.

(…)

Az extrém jövedelmi egyenlőtlenség nem csak annak rossz, aki nagyon szegény, hanem sok kellemetlenséget és többletköltséget okoz annak is, aki jólszituált. Ha nagyon sokan vannak a lecsúszott emberek, akkor már nem elég elkerülni bizonyos aluljárókat vagy városrészeket, hanem a lakóparkokat is be kell keríteni, kamerára, riasztóra, sőt az igényes környéken portaszolgálatra is szükség van, nehogy bejöjjön valaki, aki nem odavaló. A közegészségügyben és az oktatásban fokozottan megjelennek a problémák ezért itt is egyre nehezebbé vagy drágábbá válik a megfelelő minőségű ellátást nyújtó intézmény megtalálása a jobb helyzetűek számára.”