„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Ha továbbra is csak édes borokban gondolkodnánk, lehúzhatnánk a redőnyt, mert hiába olyan párját ritkítóan jó az aszúnk, ha a világ nem iszik édes bort. Interjú.
„2005-ben, amikor – ahogyan te fogalmazol – a tudatos borászkodás útjára léptél, szinte forrt Tokajban a levegő, hódító útjára indult a furmint, és mindenki a külföldi piacokról beszélt. Most mintha egy kicsit megtorpanni látszana ez a lendület. Te nem így érzed?
A kétezres évek derekán valóban mindenki lendületben volt, aztán jött egy kis megtorpanás, de úgy érzem, hogy ma már újra lobog a tűz, és ez a felívelés egyértelműen a száraz furmintnak köszönhető. Én nagyon hiszek a furmintban. Ha továbbra is csak édes borokban gondolkodnánk, lehúzhatnánk a redőnyt, mert hiába olyan párját ritkítóan jó az aszúnk, ha a világ nem iszik édes bort. A magyar közönség szerencsére kezdi újra felfedezni Hegyalját, és lassacskán a nemzetközi piacon is meg tudjuk vetni a lábunkat.
Ez lassú és fáradságos munka, de panaszra nincs okunk, a boraink ma már a világ 32 országában kóstolhatóak. A piramis csúcsa természetesen az aszú, de a szárazak is nagyon szépen megállják a helyüket, és egyre komolyabb figyelmet követelnek maguknak.
Neked vannak eladási gondjaid?
Nekem nincsenek, a Szarka Pince évjárattól függően 3000-5000 palack bort készít egy évben, és az nemcsak elfogy, néha még kevés is, de én is csak úgy tudok életben maradni, ha a borvidék életben marad.”