Gene Wolfe: Az Autarkha fellegvára

„De hogy miről is szól valójában? Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy Severianus utazásáról. Megismerjük a kamaszfiút, aki a kínvallatók céhének tagja lesz, és figyelemmel követjük a rendtől való eltávolodását is. Láthatjuk, hogy miként indul egy hosszú útra, aminek a végén... nos, hadd mondjam így, közhelyesen: olyat talált, amire egészen biztosan nem számított a legelején. Útközben ugyanis elképesztő kalandokba keveredik: alkalmazzák lictorként, eltulajdonít egy felbecsülhetetlen értékű tárgyat, belekeveredik egy lázadásba, majd egy háborúba, hajózik és a levegőben is utazik, többször szerelmes lesz, míg végül megérkezik az Autarkha fellegvárába. Közben pedig Wolfe káprázatos ötletek garmadáját szórja az olvasóra – döbbenetes, hogy minden oldalon megbújik valami (a mostani részből a kedvencem az a nép, akik csak és kizárólag előre bemagolt frázisokban képesek beszélni, ezzel pedig a vezetőik kiiktatták a lázadás lehetőségét is), még a közbeékelt, novellaszerű történetek (amiből ezúttal többet is kaptunk) is egyedülállóan lenyűgözőek.

Még hosszan tudnék mesélni erről a négy részről (Severianus karakteréről önmagában tanulmányt lehetne írni, annyira izgalmas, hogy miként lesz egy kínvallatóból – aki azért nem épp az a klasszikus „jófiú” hős – egy többszörösen összetett személyiségű, a sorsát elfogadni képes férfi), de úgy érzem, már így is túl sokat beszéltem. Gene Wolfe-ot olvasni kell mindenkinek, aki kíváncsi egy olyan fantasztikus történetre, amilyet még garantáltan soha nem olvasott. Döbbenetesen komplex, gyönyörűen szép nyelvezete mögött egy olyan történetre bukkanhatunk, ami számtalan meglepetéssel, lenyűgöző ötlettel és zseniális megoldással szolgál, ráadásul a végére még azt is lehet mondani, hogy kerek egészként lezárul. Azt talán túlzás lenne állítani, hogy mindent megértünk, de az szerintem a sokadik újraolvasásnál fog bekövetkezni (ha egyáltalán...). Nagyon sok lelkesedéssel ajánlom mindenkinek, aki még nem érezte a késztetést, hogy belekezdjen – aki pedig már hozzám hasonlóan tűkön ülve várta Az Autarkha fellegvárát, azt arra biztatom, hogy mostantól a The Urth of the New Sun kiadásáért kampányoljon. Hátha egyszer azt is kézbe vehetjük.”