Álom egy olimpiáról

„Én nem vagyok olimpiaellenes, hogyan is lehetnék? Olyan mély érzelmi kötődésem van ehhez az eseményhez, ami sok mindent elhomályosít. Ezért is csatlakoztam 2005-ben a Budapesti Olimpiai Mozgalomhoz. Nagyon akartam hinni benne, nagyon akartam hinni annak a sok tiszteletreméltó, hiteles embernek, akik azt állították, hogy ez valami igazán jó dolog lehet.

Aztán rájöttem, hogy az olimpia eszméjénél és varázsánál, a demokrácia eszméje és a becsület értéke sokkal fontosabb számomra. Szóval nem vagyok olimpiaellenes, a szívem mindig vágyni fog arra, hogy egy magyar olimpia részese lehessek. A korrupció, hazugság, társadalmi egyenlőtlenség és önkényuralmi hatalomgyakorlás ellen viszont minden porcikám tiltakozik.

Honnan tudnám én, egyszeri bölcsész (és kétszeres paralimpiai bajnok) eldönteni, hogy gazdaságilag megéri-e olimpiát rendezni? Az egyik, számomra hiteles szakember ezt állítja, a másik pedig amazt. Az egyik a táblázat egyik oszlopára mutogat (lelkesen), a másik egy másik oszlopra (rémülten). Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ezek az emberek leülnének egy asztalhoz, és vitáznának egyet kulturáltan, ami alapján – laikusként – én is el tudnám dönteni, hogy ez nekem megéri-e... vagy sem?”

*

A teljes publicisztika ide kattintva elolvasható a WMN.hu-n.