Az angolszász modell vége

2017. január 23. 16:13

A Nyugat csupán egy liberális és/vagy neokonzervatív ideológiai fogalommá vált, és immár nem élő valóság.

2017. január 23. 16:13
Molnár Gusztáv
Geonapló

„Hiába bizonygatja Mead, hogy »a nyitott társadalom angol-amerikai modellje, bármennyire jellemzőek is rá a tévedések és az egyenlőtlenségek, több mint 300 éve mindig legyűrte az okos diktátorokat és császárokat, akik zárt társadalmakat vonultattak fel ellene«, ezek a szavak az utóbbi évek angliai és amerikai fejleményei fényében nagyon üresen csengenek.

A hanyatlás kulcsát én nem annyira politika- és történetfilozófiai okokban keresném, vagyis nem a modell logikai alapon bekövetkező »szükségszerű« elhalásában, hanem egyszerűen abban, hogy sem a modell westminsteri (parlamentáris), sem washingtoni (prezidenciális) változata nem képes ma már egy egységes és működőképes politikai társadalmat fenn-, az ezen alapuló politikai nemzetet pedig egyben tartani.

Mi a helyzet most?

Ameddig – a második világháború utáni történelmi időszakban – a Nyugat mint egyetemes kisugárzású geopolitikai entitás fennállt és működőképes volt, úgy tűnt, hogy az alapjául szolgáló angolszász politikai modell is jól működik. De miután Clinton, az ifjabb Bush és végül Obama elnökségének negyed évszázada alatt egyértelművé vált, hogy a Nyugat csupán egy liberális és/vagy neokonzervatív ideológiai fogalommá vált, és immár nem élő valóság, a problematikussá vált egyetemes perspektívát Amerikában és Nagy-Britanniában is  felváltotta a befelé forduló nagyhatalmi perspektíva.

Ez a rendkívüli fordulat azonban, függetlenül attól, hogy valamilyen formában előbb-utóbb mindenképpen végbement volna, nem a két állam polgárainak konszenzusán alapult, vagyis nem egy jól működő politikai közösség meggyőző többségi döntésének volt az eredménye.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
afium
2017. január 23. 20:48
„A thuküdidészi történet fő üzenete az, hogy a közös hagyományok ellenére az eltérő perspektívák ellentétes érdekek kialakulásához vezetnek, ha nincs meg az akarat az egység kialakítására. Ez történt Athén és Spárta esetében, és ugyanez történik most az amerikai népesség „kék” [liberális] és „vörös” [konzervatív] szegmenseivel.” A fő problémához talán hozzátehetjük azt is, hogy amíg a korábbi „kék-vörös” vitában a demokrácia szabályait elfogadták, megtartották (lásd 4 évenkénti szavazás: aki nyert, az döntötte el, merre menjen az ország a következő 4 évben, akinek meg ez nem tetszett, legfeljebb a következő választáson teperhetett jobban.), addig ma a választást úgy tekintik, mint a szükséges rosszat, melyen át kell esnünk, de ha nem mi kerülünk újra hatalomra, akkor felrúgjuk a demokratikus pártpolitikai kereteket, és állandó „civil” mozgalomban testet öltve romboljuk a rendszert a pártpolitikán kívülről. Akár annak, magunkat is magával rántó, bukásáig.
Mutimi
2017. január 23. 19:05
A nyugatot nem a politikai berendezkedésén alapult, az csak következmény, hanem értékrendszerén. A relativizálódás az, ami hátrányára van. Ha visszatér abszolút értékeihez, újra rendben lesz.
Szúnyog
2017. január 23. 18:52
Nem lehetséges, hogy 2016 mégis az angolszász feltámadás éve?
avmanster
2017. január 23. 17:40
a modell lehet angolszász, de a legszélsőségesebb és legostobább megvalósítást Németország követte el. és az angolszász USA az, amely pontot tesz erre a túlhaladott modellre, még Németország a jelek szerint továbbra is képviselni kívánja ezt a veszett ügyet.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!