Hiszti vagy komolyabb probléma? Így könnyíthetik meg életüket a szülők

„Nem akarom” – akinek van gyermeke, különösen, ha az két-hároméves, egészen biztosan sűrűn hallja ezt a szülőkben nem igazán kellemes érzeteket kiváltó mondatot, különösen, ha hiszti is társul hozzá. Nem ritka látvány a bolt közepén visító angyalarcú, vagy a bölcsődében a reggeli kezdőhangulatot megadó zilálthajú kicsi sem, aki azért borult ki, mert az édesanyja nem őt, hanem a testvérét vette ki először a kocsiból.

Akinek nincs gyermeke, jellemzően azt gondolja, na, erre is ráférne egy kiadós nevelés. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen a dackorszak életkori sajátosság, van, hogy egyszerűen túl kell élni, ám az sem ritka manapság, hogy elkerülhetetlen a szakértő bevonása. De mégis, honnan tudja a szülő, hogy gyermekének reakciója még belefér a „normálisba” – ha egyáltalán van ilyen – vagy azonnal vegye a telefont, és irány a gyermekpszichológus vagy a gyógypedagógus. Erre kerestük a választ Badacsonyi Jácinta pszichológussal, szenzoros integrációs szakértővel.

„A dackorszak a személyiségfejlődés nagyon fontos állomása, életkori sajátosság, ami jellemzően két- és négyéves kor között jelenik meg. 

– szögezi le lapunknak a pszichológus. Ez az az korszak, amikor a kicsi rájön, van saját akarata, és azt előszeretettel érvényesíti is. De még hogyan: ha nem vagyunk résen, nem figyelünk az apróbb jelekre, képes a végletekig belehergelni magát, pedig csak annyi történt, hogy a kék helyett a piros bögrét tettük elé.

Hiszti ellen: biztonságos keretek

Badacsonyi Jácinta szerint a kulcs a kritikus helyzetek megelőzésén van, amihez elengedhetetlen, hogy a szülők biztonságos kereteket szabjanak a gyermekeiknek. A tapasztalatok szerint a gyerekek többségének sokat segít a kiszámítható napirend – mondja, bár vannak, akik nagyobb szabadság mellett is kiegyensúlyozottak maradnak, és jól viselik a változásokat. Ebben az idegrendszeri érettség és a temperamentum jellemzői is meghatározóak lehetnek. Bizonyos gyermekeknél a szünetek idején is különösen fontosak a kapaszkodót adó keretek.

Elsősorban a napirendre vezethető vissza az a gyakran megfigyelhető jelenség, hogy a bölcsődében, óvodában a gyermekek sokkal fegyelmezettebbek, mint otthon. „Az óvodában nem kérdés, hogy ebéd után csapatostul kezet mosunk, hiszen az elmúlt három hónapban is mindig így volt. A gyermek fejében meg sem fordul, hogy lehetne ez akár másképp is, és érdemes volna ezen a ponton dacolni vagy feszegetni a határokat” – mutat rá a pszichológus. A napirend mellett fontos szerepe van a tudatos étkezésnek, a megfelelő tápanyag- és vitaminellátottságnak, a minőségi alvásnak és a rendszeres testmozgásnak is.

Ami mindezeknél még előrébb való az az érzelmi biztonság és a szeretet – emeli ki a szenzoros integrációs szakértő. Mint fogalmaz: „elengedhetetlen, hogy a gyermek tudja, a szülőhöz bármikor fordulhat”. Különösen akkor kell ezt éreztetni, amikor a gyermek meg sem hallja a hisztijére adott szülői instrukciókat, mert egyszerűen nem megy be már semmi információ. 

– hangsúlyozza Badacsonyi Jácinta. Mint a pszichológus rámutat: ez az a jelenség, ami bár egyszerű hisztinek néz ki, nem az. A meltdown-nál egyszerűen nem lehet kapcsolatot létesíteni a másik emberrel, teljesen feleslegesek az észérvek, hiszen el sem jutnak a gyermekhez. „El kell fogadni, hogy vannak ilyen helyzetek, igyekezzünk ezeket megelőzni, ha pedig bekövetkezik, egészen egyszerűen: szeretettel legyünk jelen. Van olyan helyzet is, amikor valahogy túl kell élni azt és ez nagyon megterhelő a szülő számára” – teszi hozzá a pszichológus. 

a fent említett napirenddel, kiegyensúlyozott étkezéssel, pihentető alvással, de nem mindig. Sokat segíthet ebben a pedagógus is, ha jelzi a szülőnek, ha a gyermek nem aludt vagy nem evett, hiszen ezek az apró tényezők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy délután, hazamenetelkor könnyebben kiboruljon.

Mikor érdemes lépni?

Ember legyen a talpán, aki orvosi, pszichológiai vagy gyógypedagógiai végzettség nélkül megállapítja, hogy az adott gyermeknél bizony már nem biztos, hogy csak egyszerű dackorszakos hisztiről beszélünk. Badacsonyi Jácinta arra biztatja a szülőket, merjenek hallgatni az ösztöneikre, és ha úgy érzik, valami nincs rendben, akkor ne habozzanak segítséget kérni. Ehhez a pszichológus támpontokat is ad: 

• ha a probléma legalább hat hete fennáll
• ha elkezd ismétlődni vagy súlyosbodni
• ha otthon és a közösségben is jelentkezik
• ha kezelésére nem elég a szülői vagy pedagógiai eszköztár
• ha akadályozza az én, vagy a családom hétköznapi életvitelét, 

mindenképpen érdemes felkeresni szakértőt.

Neurológus, pszichológus, védőnő vagy gyerekorvos? Hová forduljunk?

Jó, de melyiket? – tehetjük fel a kérdést, hiszen ebben sem könnyű eligazodni. Badacsonyi Jácinta szerint a problémát észlelő szülők gyakran elsőként a neurológust keresik fel. A szakember szerepe kiemelt: organikus háttér gyanúja esetén ki tudja zárni például az epilepsziát, a súlyos mozgáskoordinációs zavarokat, a tartósan fennálló idegrendszeri tüneteket vagy a kifejezett egyoldaliságot. Ugyanakkor a nagyon finom idegrendszeri eltérések, működésbeli különbségek skálázása nem tartozik a neurológia feladatai közé.

Ez azt eredményezi, hogy kevesebb olyan gyermeket sikerül időben azonosítani, akinek idegrendszeri érése elmarad a korától. A szülő ilyenkor megnyugszik, hiszen nincs súlyos neurológiai eltérés, ugyanakkor a gyermek nem jut hozzá ahhoz a fejlesztéshez, amely minél korábban megkezdve hozhatna érdemi változást.

Sok szülő elsőként a gyermekorvoshoz fordul, ami természetes is, hiszen az ő feladatuk az organikus tünetek figyelése és kizárása. Ugyanakkor nem erre a területre specializálódtak, a mindennapi leterheltségük is nagy, és előfordul, hogy a képzésük vagy a gyakorlatuk kevésbé tudja követni a legújabb fejlődési-neurológiai ismereteket. 

A gyermekorvosi és védőnői hálózat rendkívül értékes, a védőnői rendszer pedig igazi hungarikum, amire büszkék lehetünk. Ugyanakkor az is látható, hogy 

A legfrissebb ismeretek gyakran azokhoz jutnak el leggyorsabban, akik lehetőséget kapnak korszerű továbbképzésekre – ezek között pedig sokszor a fizetős képzések biztosítják a naprakész tudást.

Mint rámutat: a pszichológus sok esetben tud segíteni, különösen szorongásos, érzelmi vagy viselkedéses tünetek esetén. Ugyanakkor a pszichológusok jellemzően nem idegrendszeri fókuszból közelítik meg a problémákat, hanem pszichés és érzelmi oldalról, és különféle módszerekben lehetnek képzettek. Bizonyos esetekben – például tikkelés vagy súlyosabb szorongásos tünetek esetén – mindenképpen klinikai szakpszichológushoz, illetve gyermekpszichiáterhez érdemes fordulni. A pszichológusok pontosan tudják, mikor van szükség továbblépésre, és felelősen továbbküldik a kis pácienst.

Ha azonban nem ezek a súlyosabb kórképek állnak fenn, de a szülő mégis úgy érzi, hogy valami nincs rendben, érdemes mozgásterápiában jártas fejlesztő gyógypedagógust felkeresni. Ez különösen indokolt lehet abban az esetben, ha a gyermek már babakorában is részesült korai fejlesztésben – például aszimmetria, kötött izomzat vagy mozgásfejlődési problémák miatt, amikor Dévény-tornára járt.

gondoljunk csak például a TSMT-re (Tervezett Szenzomotoros Tréning) vagy a DSZIT-re (Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia) vagy az Alapozó Terápiára, melyek nagyon finoman skálázni tudják a neurológiai hátteret” – emeli ki. Hozzáteszi, hogy rengeteg „fantasztikus fejlődést” látott ezeknek a terápiáknak hála. „Ezt nyilván nem úgy kell elképzelni, hogy az ADHD-s vagy az autizmus spektrumzavarral küzdő gyermek a folyamat végére megváltozik és nem lesz diagnózisa, de mindenképpen lehet fejleszteni a szenzoros feldolgozást és a gyermek működésmódját” – hangsúlyozza.

Ami pedig az eredményeket illeti: „volt olyan táplálkozási problémával küzdő páciensem, akit háromszor elvittek TSMT-zni, és elkezdett enni” – mutat rá Badacsonyi Jácinta. Hozzáteszi, az sem ritka, hogy a fejlesztés eleinte nagyon komoly visszaesést (regressziót) hoz, például a gyermek elkezd bepisilni – ez is mutatja, hogy milyen mélyen bele tud nyúlni egy látszólag egyszerű torna a gyermek idegrendszerébe – ám a kitartó szülők számára a kezdeti regresszió után az eredmény sem marad el. 

– emeli ki.

Neuroturizmus indult el Magyarországra

Olyannyira megnőtt az érdeklődés, hogy egyfajta „neuroturizmus” indult el: „hozzám is rengeteg gyereket hoznak külföldről, hogy felméressék a kicsik idegrendszeri- és pszichés működését, valamint átlássák, milyen fejlesztési terv válna leginkább a gyermek javára. Van páciensem Svájcból, Németországból, Ausztriából de még Észak-Karolinából is”. Badacsonyi Jácinta szerint ennek a nagy külföldi keresletnek az az oka, hogy ott egyszerűen nincsenek megfelelő fejlesztések. 

Sok országban inkább elfogadásfókuszú a szemlélet, ami önmagában nagyon értékes, de nem helyettesítheti a fejlesztést ott, ahol javulás érhető el. Hiszen, ha eltörik a karom, nem azt várom a traumatológustól, hogy elfogadjon így is engem, hanem hogy begipszelje és segítse a gyógyulásomat. Ugyanez igaz a gyermekek fejlődésére is: az elfogadás és a fejlesztés együtt adhatja meg számukra a legjobb esélyt”.

Magyarországon a szenzoros integrációs szakértő szerint azért ennyire erős a gyógypedagógiai és fejlesztő vonal, mert akadt néhány egészen kivételes talentum, akik maradandót alkottak. Gondoljunk csak Dévény Annára, a TSMT kidolgozójára, Lakatos Katalinra, vagy éppen a Katona-módszer az Alapozó terápia vagy a Sarlós-módszer megalkotóira. Hihetetlen, milyen mélységig dolgozták ki ezeket a módszereket, és mennyire kiváló eredményeket értek el – hangsúlyozza. Hozzáteszi: 

Rámutat ugyanakkor arra is, hogy ez az elképesztő tudás sokszor nem jelenik meg a tudományos vérkeringésben, mivel a gyógypedagógusok ritkábban végeznek kutatásokat. A pszichológusoknál viszont erős a kutatási kötelezettség, de sokszor nem a gyakorlati problémákból indulnak ki. Badacsonyi hangsúlyozza: „Számos módszer hatékonyságát már igazolták, de szükség volna több hosszabb távú, longitudinális vizsgálatra is.” Hozzáteszi:  „ha a pszichológusok mélyebben értenének a gyógypedagógiához, egészen más minőségben látnák a gyerekeket – és ebből a két terület együttműködéséből hatalmas előrelépés születhetne”.

Nyitókép: Wikipédia